Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Te sem ismered Sándort - mondta. - Soha többé nem tudna hozzám közeledni. S ha belehalna, akkor is elhagyna! így hát Elli - minthogy nővére feltűnés nélkül nem hagyhatta el hosszabb időre a felforgatott házat - kiutazott délután Gödre, elhozta a gyereket, s beköltöztette, ideiglenes megoldásként, egy hűvösvölgyi gyerekotthonba. Vasárnap reggel pedig hármasban - Sándor, Erzsi és Elli -, három nagy bőrönddel, vonatra szálltak, s kiutaztak Gödre. Sándornak olyan ragyogó jókedve volt, mintha teljesen elfeledkezett volna az elveszett gyémántgyűrűről, hangosan fütyörészett, minduntalan kidugta a fejét a nyitott ablakon, madarat lehetett volna vele fogatni. A két nővér némán ült egymás mellett a padon. Az állomáson kézi kocsit fogadtak a poggyász számára, majd gyalog nekivágtak az útnak. - Tíz perc mindössze - magyarázta lelkesen Sándor -, s milyen hasznos lesz nekem ez a kis reggeli séta! Te meg egész nap heverészhetsz, Bizsukám, Elli fog főzni, meglátod, két hét alatt megint kigömbölyödsz! S ha már meghíztál, akkor ... - Akkor mi lesz? - kérdezte Erzsi fásultan. Az ügyvéd titokzatosan elmosolyodott. - Uramisten, már megint valami meglepetést tartogatsz számomra! - kiáltotta a fiatalasszony kétségbeesetten. - Az ég áldjon meg, Sándor ... - No, csak ne idegeskedj - dörmögte az ügyvéd jókedvűen. - Csónakot vettem neked, szívem, evezni fogunk! Holnap már le is szállítják! De amikor a meggypiros ház elé értek, Sándor megrökönyödötten megállt. - Betörték az egyik ablakot! - kiáltotta dühösen. - Piszok csirkefogók! Amikor átvettem a házat, az egyik ablakról levettem a deszkát, hogy jobban lássak! Azt gondoltam, néhány napért már nem érdemes visszaszegeztetni! Hol kapok most üveget vasárnap? Erzsi elfordult; attól félt, elveszi önuralmát, s hangosan elsírja magát. A cserepek szanaszét hevertek a színesre festett, kedves fabútorok között. A padlót nádfonatú szőnyeg takarta, a falakon színes angol sportnyomatok lógtak, a napfény és a víz illata édes hullámokban áradt a jókedvű, szép szobákba. Olyan fényes, könnyű és vidám volt minden, hogy még Elli is elmosolyodott örömében, s csak nővére megkínzott arca láttára komolyodott el újra, mint egy gyerek, akit valamilyen gonoszságon kapnak rajta. - Beépített szekrények vannak - mutogatta Sándor a „birtokot". - S most gyertek be, s nézzétek meg, hogy milyen ennivaló, édes kis konyhát kaptok. * Az első hét baj nélkül telt el. Erzsi nem mozdult ki a házból, illetve legközvetlenebb környékéről, nehogy véletlenül beleütközzék Miskába. Napköz-