Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Sándor hitetlenkedve kérdezte: - Nem találod? Az meg hogy lehet? ... - Hát nem találom - mondta reszkető hangon. - Gyűrű nélkül is be fognak engedni a Vigadóba! Majd holnap megkeresem! - De drága fiam - dörmögte Sándor -, az ember nem hány el vagy ötezer pengős gyűrűt úgy, mint egy zsebkendőt. Hol szoktad tartani? - Ebben a kis kazettában - felelte Erzsi. - De régen volt rajtam, lehet, hogy legutoljára valamelyik más dobozomba raktam. - Nézd meg! Az asszony az ura felé fordította sápadt arcát. - Sanyi - mondta könyörögve -, igazán nem érdemes ezért elkésni a hangversenyről. Olyan nehezen szántam rá magam, hogy elmegyek, hát akkor most menjünk. Majd megkeresem holnap. - Édes fiam - felelte az ügyvéd ingerülten -, olyan gazdag nem vagyok, hogy ne érdekelne ötezer pengőnek a sorsa. Nézd meg a dobozaidat, öt percbe sem fog telni! Vagy ha igen, hát legföljebb elkésünk az első számról. A fiatalasszony egy pillanatig hallgatott. - Már végignéztem valamennyit, Sanyi - mondta egy idő múlva. - Nem találom sehol! Az ügyvéd felállt. - No majd én megkeresem - dörmögte. Végigvizsgálta Erzsi valamennyi apró dobozát és kazettáját, amelyekben a fiatalasszony ékszereit, kis zsuzsuit és emlékeit tartogatta, aztán átkutatta toalettasztalának fiókjait, fehérneműszekrényét, éjjeliszekrényét és íróasztalának fiókjait. Az órájára nézett; már mindegy, a hangverseny egy fél órája elkezdődött. - Mikor volt rajtad utoljára? - kérdezte Erzsitől. Ez a nagy karosszékben ült, fejét a támlára hajtva, arca kísértetiesen sápadt volt. - Azt hiszem, az Operában - mondta. - Amikor együtt voltunk a Tannhäuserben! - Ez biztos? Erzsi vállat vont. - Úgy emlékszem. Azt hiszem, azóta nem volt rajtam. - S nem is láttad? - Nem tudom - felelte Erzsi bizonytalanul. - Nem emlékszem. Az ügyvéd megnyomta a csengőt. - Mit akarsz a lánytól? - kérdezte Erzsi riadtan. - Meg akarom kérdezni... Az asszony felugrott.