Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Soha így még nem kaptak össze, amióta férj és feleség lettek. Erzsi vacsorára sem ment be az ebédlőbe. Amikor az ura egy idő múlva keresésére indult, megállapította, hogy bezárkózott a hálószobájába. Hiába kopogott az ajtón, nem kapott feleletet. Nem tudok kimenni hozzá, gondolta a fiatalasszony, mialatt dobogó szívvel hallgatta a kopogást, nem bírok most beszélni vele! Világosan érezte ugyan, hogy nincs igaza, hogy Sándor a makacs vonakodást valóban nem nézhette másnak, mint hisztérikus szeszélynek, s hogy nem ez lett volna a módja, hogy rávegye az urát valamilyen kívánsága teljesítésére ... mindezt pontosan érezte, és tudta ugyan, mégsem bírta rászánni magát, hogy bocsánatot kérjen Sándortól, vagy valamilyen más módon kiengesztelje. Az a gyötrő félelem, amely hónapok óta eltöltötte egész lényét, idegessé, bizonytalanná, ennélfogva makaccsá tette. Holott most százszor több oka lett volna több simulékonyságra, diplomata ügyességre és engedékenységre! Három nap sem múlt el még összeveszésük óta, a házi békéjük még meglehetősen gyenge lábon állt, s már megint beköszöntött egy perc, amely felborítással fenyegette a nehezen helyreállt nyugalmat. Erzsi tisztában volt azzal, hogy ez a csapás - ha nem tudja elhárítani, alapjában fenyegeti boldogságukat: azt is tudta, hogy előbb-utóbb be fog következni, de hogy ilyen gyorsan sújt le, arra nem számított. A gödi összeveszés óta még mindig kissé feszült volt a hangulat, beszélgetéseik furcsán kényszeredettek voltak. Második nap Erzsi meghívta a húgát vacsorára, hogy ne kelljen kettesben maradnia az urával. De Elli késett, s mialatt az ebédlőbe várták, Sándor idegesen ide-oda járkált a szobában. Hirtelen a felesége elé lépett. - Bizsukám - mondta -, nincs értelme ennek a komédiának! Béküljünk ki! Túl heves voltam, bocsáss meg! A fiatalasszonynak rögtön könnybe lábadt a szeme. - Sanyi - mondta -, én vagyok a hibás. De olyan elképesztően ideges vagyok mostanában. Ha te tudnád ... - Ha mit tudnék, szívem? - kérdezte az ura. Erzsi elpirult. - Látod, hogy mindig félreértesz - felelte akadozva. - Azt akartam mondani, hogy ha tudnád, milyen ideges vagyok, türelmesebb lennél hozzám! Nem tudom, mi van velem Sanyi! A férfi lehajolt, és szájon csókolta. - Majd rendbe jössz a gödi friss levegőn, meglátod - mondta csillapítóan. Meghökkenve vette észre, hogy az asszony Göd említésére megrándul. - Hoztam neked valamit - folytatta -, aminek nagyon fogsz örülni!