Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
(Aztán hallotta, hogy ogy szókot hátratolnak s léptek távolodnale^feg*' könnyebbült. De még sokáig ülve maradt, mozdulatlanul az aszjalra"l5orulva, s a lélegzete nehezen járt. ^^^^^ Később kiment a folyosóra, s Révész ajteja.jelőtiTmllgatódzott. Egészen meg volt zavarva. Egés^-^tefréndje megváltozott. Nem szokott ő azelőtt hallgatódzni! Össz^csapfáa kezét, mikor ez később eszébe jutott. Az idegen szoJjajatioTegyenletes lépteket hallott, különben semmi zaj. Mikor egvj&a-lmjlva visszatért, megint csak ezek a léptek és semmi más. Csak (»gff3zcr ... pohár C3cngc3c ütődött fülének.) Öt óra felé, (mücor ismét) amikor szobájába menet befordult a folyosóra, Révész ajtaja előtt Kónya tanárt pillantotta meg. A zsebében keresett épp, s az asszony mintha kulcscsörgést hallott volna. Mikor észrevette a vendéglősnét, Kónya hirtelen elfordult az ajtótól s gyors léptekkel a kijárat felé tartott, arcát elfordítva, mint akit rajtakaptak valamin, szinte szaladva haladt el az asszony mellett. Ez csodálkozva nézett utána. - Hát ennek mi keresnivalója van itt? - gondolta, s csak aztán jutott eszébe, hogy hisz azt hallotta róla, hogy beteg, s hogy ágyban fekszik, amióta tegnap hazavitték. - S hogy szégyellte magát! Hogy szaladt s nem is köszönt! - gondolta, mialatt lábujjhegyen az ajtóhoz sompolygott, s fülét a kulcslyukhoz illesztette. (- O is?—jutott később C3zcbc 3 elmosolyodott.) De (a leptek már mcgßzüntck,) egy hang se hallatszott a szobából. Körülbelül tíz percig maradt az ajtó előtt, lélegzetét is visszafojtva, aztán csalódottan visszasomfordált a konyhába. A kilincshez nem mert hozzányúlni. De a tanár váratlan feltűnése az idegen ajtaja előtt nem hagyta nyugodni. Arról tudott, hogy Kónya tegnap együtt iddogált az új vendéggel, de hogy most mit keresett nála, hogy hogy került egyáltalában ide, holott betegnek mondják, hogy épp jött-e kifelé a szobából, vagy akkor akart-e bemenni, amikor ő meglátta, s gyorsan meggondolva a dolgot aztán szaladt-e el, mert szégyellte magát... s hogy miért szégyellte? ... mindez zűrzavarosán keringett fejében. Az urának is elmondta az ügyet, ki egy órával rá érkezett, s pipájából pöfékelve, egykedvűen hallgatta a szapora történetet. Aztán bement az étterembe, megkergetni azt a fránya lányt, hogy hozza már ki végre az üres sótartókat. Virág tanár úr, Kónya úr egyik kollégája ült az asztalnál s fröccsöt kért. A füle s a feje kopasza ki voltak pirosodva. - Hát ezt is mi lelte, hogy üyenkor jön ide! - gondolta az asszony. - Hát mind meg vannak ezek habarodva? - s kézzel lesimította az abroszt. - A Kónya tanár úr már egészséges, hál 1 istennek - mondta visszajövet, miközben a habzó poharat az asztalra tette, s figyelmesen nézett Virág tanár úr arcába.
