Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Jesszusom - sóhajtotta az öregasszony. - Házat vett? Itt Gödön? Hol? ... Alsógödön vagy Felsőgödön? - Nem tudom - Erzsi megrázta magát. - Ide hallgass, Lujza! Végeznünk kell ezzel az üggyel, azért jöttem ki. Már tegnap elhatároztam, mielőtt még tudtam, hogy Sándor megvette ezt a házat. Szereztem pénzt, sok pénzt, sokkal többet, mint amennyit a fiad kért, azt odaadom neki, ha megesküszik, hogy soha életében többé nem fordul hozzám, nem ismer meg, ha az utcán találkozunk, és elfelejti, hogy élek. - Uramisten - mondta az öregasszony kezét tördelve. - Házat vett Gödön? - Az ég áldjon meg, térj már magadhoz! - kiáltott rá Erzsi reszkető hangon. - Hol van Miska? - A hatórás vonattal vissza kell mennem! Az öregasszony a fejét ingatta. - Nem tudom, hol van - mondta. - Hacsak nincs a kocsmában. - Szaladj el érte! De nehogy egy szóval is megmondd neki, hogy ide költözünk! - Dehogy mondom ... dehogy mondom - sápítozott az öregasszony. - Már megyek, lelkem, már megyek. De mire felcihelődött, és előszedte fejkendőjét, a kertből ugatás hallatszott, s néhány pillanat múlva a konyhaajtó előtt megcsikordult a kavics. Az üvegen át egy árnyék vetődött a konyha kőpadozatára. - Itt van - súgta Lujza. Miska köszönés nélkül nyitott be a konyhába. Szeme káprázott a naptól, így nem vette észre, hogy idegen is van a lakásban. Kalapját nem vette le, a cigaretta ferdén lógott ki szájából, két kezét zsebébe süllyesztette. Nem volt részeg, de az ital már megfestette bajuszos, sápadt arcát, amelynek járomcsontjain egy-egy tüzvörös folt piroslott. - Miska, nem is köszönsz a kisasszonynak? - mondta az öregasszony siránkozó hangon. A legény hirtelen megtorpant, s összeszűkülő szemmel Erzsire nézett. - A kisasszonynak ... a kisasszonynak - ismételte gúnyosan. - Hát mégis el tetszett jönni a kisasszonynak? A fiatalasszony nem felelt. Miska nadrágzsebébe süllyesztett kézzel megállt előtte, s apró szürke szemével arcátlanul a szeme közé nézett. - Elhozta a pénzt? - kérdezte rekedt hangon. Erzsi lassan felállt a székről, egy lépést tett a legény felé, s mielőtt ez még megmoccanhatott volna, egy gyors mozdulattal a retiküljével leverte fejéről a kalapot. Az arca mozdulatlan maradt, csak a szeme szikrázott a dühtől. - A kalapodat pedig leveszed, ha velem beszélsz! - mondta, mialatt visszaült a székre, az öregasszony mellé. - Mert zsarolni ugyan lehet engem, Miska, de a kalapodat le fogod venni a fejedről, ha velem beszélsz.