Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
legnyomorultabb állaton is megesik a szíve. Igaz, hogy hét háza van Zuglóban, és meg sem érezné annak a négyezer pengőnek a hiányát, igaz az is, hogy kissé kapzsi, de ez csak egy okkal több, hogy visszaadja; hisz épp azért, mert fukar, jobban is fáj neki a veszteség. - Mi volt az irattáskában? - kérdezte biztonság okából. - Semmi - felelte Nóderschnick úr. - Egy névjegyem. Salamon Feri majd elszédült. - Nem volt benne pénz? - kérdezte, mint aki nem akar hinni a fülének. Semmi sem volt benne? - Semmi - felelte az öregúr. - Csak nem gondolod, öcsém, hogy pénzt tartok egy irattáskában! Elég baj, hogy ez a szép táska oda van. * Hogy hogy került ki a házból, maga sem tudta. Arra emlékezett, hogy még hosszabb ideig tartózkodott a nagy szalonban, egy karosszékben ült, és szórakozottan felelt egy kövér öreg hölgy kérdéseire, aki a felesége és kisfia iránt érdeklődött. Salamon Feri gyors lélekjelenléttel előbb elparentálta a kisfiát, aki tavaly hunyt el, majd rögtön utána sírba küldte a feleségét is, aki viszont gyermekágyi lázban halt meg másodszülött kislányával együtt. E tömeggyilkosság kissé elfárasztotta, magába süppedt és elhallgatott. Ezután észrevette Nóderschnick urat, aki a fíók-ichthyosaurusszal játszott a rokonság gyűlölködő tekinteteinek kereszttüzében; ettől a látványtól annyira megrémült, hogy felkelt, kiment a ruhatárba, és kikérte a kabátját. Az inasnak öt pengő borravalót adott. - Más nem volt nálam? - kérdezte, miközben fejébe nyomta a kalapot. - Egy kutya volt még a nagyságos úrral - felelte az inas egykedvűen. Hozzam azt is? Salamon Feri gyűlölködő tekintettel mérte végig. * Este nyolc óra körül ért a Lánchídhoz, majd egy darabig elgondolkodva sétált Böskéék háza előtt. Nem bírta rászánni magát, hogy beszéljen a lánynyal; tudta, hogy ez alighanem végleges szakításra vezetne. Fázott a találkozástól, másrészt pedig érezte, hogy hiába kerülgeti a forró kását, egyszer csak bele kell kóstolnia. Ezt a helyzetet tisztázni kell! Végül is becsöngetett. Megint az öregasszony nyitott neki ajtót. - Kézit csókolom, mama - mondta akadozva, és nem mert az öreg hölgy szemébe nézni. - Böske idehaza van?
