Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

A következő percben kinyílt az ajtó, s egy fehér szakállas, igen alacsony emberke sietett ki rajta. Egyenesen Salamon Feri felé tartott, szeretetteljesen szemügyre vette a kutyát, aztán apró vézna karjaival magához ölelte Ferit. - Micsoda meglepetés! - kiáltotta. - Szervusz öcsém! Ilyen kedves meglepetést senki sem hozott. Te vagy a legfigyelmesebb rokon! Salamon Feri elpirult. De még szóhoz sem jutott, s az öregúr már belekarolt, s a belső szobák felé vezette, amelyekben sötét ruhába öltözött hatalmas tömeg szorongott. - Hogy fog a lányom örülni! - lelkendezett Nóderschnick úr. Hogy is hívnak, kedves öcsém? Annyi itt a kedves rokon, akiket húsz éve nem láttam! A sárkány szerű faj kutya ebben a pillanatban újra keservesen vonítani kezdett. Salamon Feri barátom úgy szégyellte magát, mint még soha életében. Egy ismeretlen, ünneplő tömeg közepette állt egy szemérmetlenül visítozó, kövér kutyával a karjában, minden szem feléje fordult: ilyen nevetséges helyzetbe még nem került, amióta az eszét tudja. Az alacsony öregúr egy menyasszonyi ruhába öltözött hölgy és egy frakkos úr elé vezette. - Az új pár! mondta büszkén. Salamon Feri kezet nyújtott, már amennyire a kutya engedte. - Gratulálok! - dadogta lesütött szemmel. A termet után ítélve, a menyaszszony Nóderschnick úr lánya volt. - Bocsánatot kérek ... De az öregúr nem hagyta szóhoz jutni, Feri barátom az önkéntelen lakodalmi ajándékkal végleg meghódította a szívét. - Gyere, öcsém - mondta -, vonuljunk egy csendesebb helyre, hadd ismerkedjem össze ezzel a kedves állattal! Az új pár is itt fog lakni, tehát ez az eb félig-meddig az enyém is lesz. Milyen szép farka van! A házigazda hálószobájába vonultak vissza. Nóderschnick úr valóban igen fukar lehetett, még saját személyét illetően is. A hálószobában mindössze egy vaságy, egy puha faszekrény, egy asztal és egy mosdó állt, a tapéta zsíros és piszkos volt, a belső ablaknak egyik táblája ki volt törve. Az ágyra ültette le vendégét, az ágynak is el volt törve a rugója. - Hol találtad ezt a gyönyörű ebet? - kérdezte, miközben figyelmesen vette szemügyre a sárkányt. - Nem találtam, vettem, István bácsi - felelte Salamon Feri. - Vetted? ... Nagyon rosszul tetted, öcsém! Az ember manapság még kutyára se adjon ki egy felesleges fülért sem! Gyere, megmutatom neked az én kedves kis családomat. A család az udvarban egy fáskamrába volt bezárva, s már messziről hallható, éktelen csaholással, vinnyogással és nyávogással fogadta gazdáját. Csak most vannak bezárva - magyarázta Nóderschnick úr -, amíg a lakodalom tart. Szegények már alig várják, hogy a vendégek eltávozzanak...