Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Salamon Feri csak most kezdett magához térni. Nagy megkönnyebbülés volt ugyan számára, amikor a házigazda kiragadta a vendégek köréből, s kettesben maradhatott Nóderschnick úrral, de azért még semmiképp sem érezte magát biztonságban. Mi lesz, ha véledenül mégiscsak felfedezik, hogy idegen létére betolakodott ebbe a családi ünnepbe? A szíve megint nyugtalanul kezdett verni, amikor Nóderschnick úr ismét bevezette a fogadószobába, sőt a következő percben magára hagyta, hogy egy újonnan érkezőt üdvözölhessen. Egy sarokba vonult vissza, s körülnézett a nagy teremben, amelyben legalább 60-70 ember szorongott. Egy lelket sem ismert. Nagy szerencse, különben itt parázs botrány tört volna ki, gondolta. Még jó, hogy sötét ruha van rajtam! Tekintete a menyasszonyra esett, s a szíve hirtelen megfájdult: Böske jutott az eszébe. Kettejük között mindennek vége van, ezt érezte teljes határozottsággal. A következő pillanatban rémülten állapította meg, hogy a menyasszony, akinek még a nevét sem tudta, gyors léptekkel egyenesen feléje tart. - Maga hozta azt a kutyát? - kérdezte halkan, de erélyesen, alighogy eléje ért. Salamon Feri aggódó tekintetet vetett rá. - Én hoztam, kézit csókolom. A menyasszony egész közel lépett hozzá. - Elvigye ismét, de még ma! - súgta szikrázó szemmel. - Ha itt meri hagyni, akkor... akkor végzek magával. S máris sarkon fordult, és ellebegett. Salamon Feri még nem tért magához ijedtségéből, amikor egy magas, negyven év körüli, erélyes arcú férfi fogta meg a karját. - Remélem, tudod, ki vagyok, fiam - mondta. - Te hoztad, ugye, a kutyát? Meglehetős távoli rokon lehetsz - folytatta, s gyanakvó tekintetet vetett Feri barátomra -, ha nem tudod, hogy Zsófi mennyire gyűlöli ezeket a dögöket. Vagy pedig, s ezt nem akarom hinni, oly fokú tapintaüanságra vallana, hogy ... no, nem mondom tovább! Azt tanácsolom, egy órán belül eltűnj ezzel a fiók-ichthyosaurusszal együtt, különben ... Megértettük egymást? Salamon Feri lélegzet után kapkodott. A következő percben ijedten állapította meg, hogy még egy férfi közeledik feléje fenyegető arccal és erélyes léptekkel. Szerencsére, mielőtt hozzá érhetett volna, az öreg Nóderschnick István újra birtokába vette Ferit, s a büféhez vonszolta. Új rokona szemmel láthatóan teljesen meghódította a szívét. - A tisztelt családja, úgy látszik, nem nagyon szereti az állatokat - mondta Feri merészen, a harmadik pohár pezsgő után. - A tisztelt családom akassza fel magát - felelte az apró öregember mérgesen, s a feje hirtelen úgy kigyulladt, mint egy paradicsom. - Azt csinálom a m