Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

A kövér ember már teljesen elázott. Bambán bámult maga elé, aztán hirtelen keservesen sírva fakadt. - Mit akar ez tőlem? - nyöszörögte. - Nem tudjátok, hogy mit akar ez tőlem? A cvikkeremet vesztettem el bátyuskám, ma korán reggel, amikor a gőzfürdőben voltam. A 2. számú Nóderschnick István felkutatására másnap került sor. Salamon Feri erős fejfájással ébredt. Iszonyú lelkiismeretfurdalások gyötörték, s halálosan szégyellte magát. Ha így folytatom, gondolta, egy hét múlva hurokra kerülök. Úgy viselkedtem, mint egy ökör! Nagyot nyújtózott, s az órájára nézett. Kilenc óra elmúlt. Már korán reggel kisütött a nap, szép őszi vasárnap ígérkezett. A 2. számú Nóderschnick István, a cím- és lakjegyzék szerint, Zuglóban lakott, a Balázs utca 29. szám alatt. De a cím- és lakjegyzék legutolsó kiadása évekkel ezelőtt jelent meg, s azóta az illető úr el is költözhetett, de akár meg is halhatott. Salamon Feri barátom elhatározta, hogy ezúttal sokkal több hidegvérrel és körültekintéssel fog nekilátni a feladatnak. Nem baj, ha tovább is tart, hisz még csak két napja, hogy megtalálta a táskát. Még az ágyban feküdt, amikor a háziasszonya bekopogott. - A házfelügyelő akar beszélni Salamon úrral! - jelentette. Mit akarhat ez tőlem? - gondolta Feri barátom idegesen. Kopogtak, a házmester benyitott. - Bocsánat, hogy ilyen korán zavarom Salamon urat - mondta, udvariasan meghajolt, de a sapkát nem vette le a fejéről. - A múltkor egy irattáskát láttam Salamon úrnál. - Nálam? - kérdezte Feri, és felült az ágyban. - Igen. Egy világossárga aktatáskát. Salamon Feri esze villámgyorsan munkába fogott. Amikor péntek este hazajött, a házmesterné nyitott neki kaput. A házmester tehát nem láthatott nála aktatáskát, legfeljebb a feleségétől tudhatja, hogy van táskája. Ha azonban mégis azt állítja, hogy ő látta, úgy ez csak abban az időben történhetett, amely péntek este fél 10 és háromnegyed 11 között telt el, amikor a Naphegy utcában a ház kapuja elé ért. A házmester megláthatta az utcán, vagy amikor az egyik taxiba beszállt, vagy kiszállt belőle, vagy a 9-es autóbuszon, de megláthatta abban a pillanatban is, amikor a táskát felemelte a földről: a 16-os villamos ablakából. Vannak ilyen véledenek! - Nekem nincs irattáskám, Morocz úr! - felelte határozott hangon. A házfelügyelő egy pillanatig hallgatott.