Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Nincs azaz. A nö vízbe hagyott, tehát szabad vagy! Együtt fogunk zülleni, fiam! - jelentette ki Bence ellentmondást nem tűrő hangon. - Hányszor megkértelek már, hogy ne nevezz „fiam"-nak - dörmögte Salamon idegesen. De aztán hirtelen eszébe jutott, hogy talán jobb is lesz, ha nem egyedül állít be Nóderschnick István óbudai kocsmájába. - Nem bánom - mondta -, tudok egy jó óbudai kocsmát, még tekepálya is van. - Tekepálya? - kérdezte Bence leesett állal. - Hát te tudsz tekézni? - Hogy tudok-e? Miért ne tudnék? - mondta Salamon. * Hogy fogjon hozzá, sejtelme sem volt. Egyelőre ott ültek Bencével a halászcsárdának nevezett Bécsi úti vendéglőben, szálka nélküli pontyból készült halászlét ettek, és kisfröccsöt ittak. Salamon Feri világéletében utálta a halászlét, ennél keservesebb cigánnyal pedig még nem találkozott, mint aki itt húzta, de olyan lelkes tettvágy fűtötte, hogy észre sem vette a zavaró mellékkörülményeket. Hogy ki itt a gazda, azaz Nóderschnick István, azt nem lesz nehéz megtudnia. Gyanúja egy testes, lila arcszínű úriemberre irányult, aki a kasszában ült, spriccert ivott, és újságot olvasott. Az arca komor volt s oly gondterhelt, hogy nemcsak a homlokát ráncolta, hanem kopasz fejbőrét is, s még hátul a tarkóján is három vastag ránc futott. - Ez a tulaj? - kérdezte Salamon az asztaluk mellett lézengő pincértől. - Ez, az Isten tartsa meg! - felelte a pincér. - Valami panasza van a nagyságos úrnak? - Dehogy van - kiáltotta Bence. - Hozzon még egy fél liter kadarkát! Salamon Feri tűnődve nézegette Nóderschnick urat. Rosszkedvűnek látszott. Könnyen lehetséges, gondolta Feri, hogy már az első kapásra eltaláltam a legyet. Ha ez vesztette el az irattáskát, megértem, hogy rosszkedve van. Hát én nem fogom jobb kedvre deríteni! Ellenszenves arca volt a kasszában ülő embernek. Salamon Feri nem bánta volna, ha ez az a Nóderschnick, akinek a pénze most a Főpostán fekszik. Ha megtarthatom a 4000 pengőt, gondolta, akkor egy évvel előbb összeházasodhatunk Böskével, márpedig két fiatalembernek a boldogsága csak fontosabb, mint az, hogy ennek a saját zsírjában fulladozó embernek még több pénze legyen. Csodálom, hogy nem ütötte meg a guta, amikor észrevette, hogy hiányzik a táskája. Azért mégis rosszul esett neki, hogy most szemtől szembe látja az irattáska feltételezett tulajdonosát: egy kissé úgy érezte, mintha személyesen lopta volna meg.