Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

káról egyik lapban sem jelent meg hirdetés. Egyelőre tehát rá van utalva arra az egyetlen nyomra, amely a kezébe jutott, az irattáskában talált névjegyre. A névjegy már kissé piszkos volt, betűi elmosódottak, mintha a táska belsejében szétdörzsölődtek volna; több, mint valószínű, hogy a tulajdonos névjegye. Salamon Ferinek ezúttal ebben is szerencséje volt. Nóderschnick István volt a névjegyre nyomtatva; nem volt feltehető, hogy sok ilyen nevű ember él Pesten vagy akár Magyarországon is. - Szerencsém van - gondolta Feri -, hogy nem Kovács Istvánnak hívják! Megőszülnék, mire rájövök, hogy a Magyarországon élő 30.000 Kovács István közül melyik az igazi. Egy Nóderschnick István vendéglőst a telefonkönyvben talált, egy másikat egy régi cím- és lakjegyzékben. Hogy él-e még több is ebből a fajtából, azt a rendőrség bejelentőhivatalában fogja megtudni, ahol nem tűnhetik fel, ha mint a Merkur tisztviselője lakáscímek iránt érdeklődik; máskor is járt már ott. De egyelőre ezzel a két Nóderschnickkel kell végeznie! Épp azon tűnődött, miként mondhatná le Böskének az esti találkát, amikor a telefonhoz hívták. - Egy magas, párductermetű, fekete hölgy keresi! - mondta a gépírónő, amikor átadta neki a kagylót. Böske volt, aki egyébként csak a legritkább esetben hívta fel az irodában. - Te vagy az, Feri? - hallatszott a hangja. - Nem tudok ma moziba menni veled. Azt hiszem, beteg vagyok. - Mi bajod van fiam? Böske hangja ingerülten csengett. - Hányszor megkértelek már, hogy ne nevezz „fiamnak"! - mondta türelmetlenül. - Utálom! Egyébként fáj a fejem, azt hiszem, influenzás vagyok! - Sajnálom, szívem! - Salamon Feri, talán ezúttal először életében, pokolian örült, hogy nem kell Böskével töltenie az estét. - Sajnálom - ismételte -, tudniillik holnap sem láthatjuk egymást! Sürgős munkát kell hazavinnem, egész nap dolgozni fogok. - Nem baj! - hallatszott a felelet. - Amúgy is jobb szeretek egyedül lenni, ha beteg vagyok. Szervusz! Salamon visszaült az íróasztalához. - Egyszóval szabad vagy este, Feri? - kérdezte a mellette ülő kollégája, Korcsmáros Bence. - Igen ... azaz ...