Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

jött, befordult az Andrássy útra. így, ha a sofort tanúként kihallgatják, s megkérdezik tőle, nem vitt-e este fél tíz tájban egy irattáskás urat, csak azt vallhatja, hogy vitt ugyan, de nem valamilyen címre, hanem az Oktogon kávéházba. Itt aztán bottal üthetik a nyomát! Személyleírást sem adhat, mert Salamon Feri felhajtotta gallérját, mielőtt beszállt, s a kocsiból az ablakon át fizette ki a sofőrt. A kávéházból kijövet átment a Körút túlsó oldalára, s a Liszt Ferenc téren újra taxiba szállt. Visszament a tett színhelyére, az Akadémia utca környékére: a Gresham kávéház elé hajtott. A kávéházban ismét csak egy percig időzött, amíg a taxi tovább nem állt, majd az autóbusz-állomáshoz sietett át, a tér túlsó oldalára. Egy 9-esre szállt fel. Ezzel megy haza Budára, a Naphegy utcába, ugyanúgy, ahogy máskor is, ha Böskénél vacsorázott. Ha tehát ismerőssel találkozik, ez a rendes szokott útvonalát látja. Izgalma most hágott tetőpontjára: az a néhány pillanatnyi gyalogút a Gresham kávéházból az autóbusz-állomásig, s az a néhány perc az autóbuszon a Krisztina térig, a legveszélyesebb szakasza az útnak, mert itt találkozhatok leginkább azzal az emberrel, aki az irattáskát elvesztette. Hosszában dugta karja alá a táskát, mintha az eső elől akarná védeni. A Naphegy utca kissé meredek, bizonyára azért lihegett, mire a 2l-es szám elé ért. Megvárta, míg meg nem nyugszik, csak aztán csengetett be. A két taxi 3 pengő 20 fillér, a kapupénz 10 fillér, összesen három pengő harminc fillér befektetése volt a nagy sorsjátékra. Mire felért a második emeletre, hirtelen elsápadt, s a szíve kalapálni kezdett: csak most jutott tudatára, hogy a kapunyitó házmesterné megnézte az irattáskát a hóna alatt. Majd, hogy azt nem mondta neki: hisz Salamon úr nem szokott irattáskával járni! Belépett a szobájába. Mielőtt meggyújtotta a villanyt, leengedte a redőnyt, majd magára zárta az ajtót, és leült. Az irattáskát maga elé helyezte az asztalra. De mielőtt nekifogott volna kinyitásának, még egyszer felidézte egész útját attól a pillanattól kezdve, hogy felemelte a járdáról a táskát. Az Árpád utcában egy ember jött vele szembe, egy télikabátos férfi, háta mögött üres volt az utca, az elrobogó 16-os villamos fénye azonban épp abban a pillanatban hullt rá, amikor lehajolt, és felemelte a táskát. Most már ismét egészen nyugodt volt, az esze hűvösen, simán forgott. * Négyezer pengőt talált a táskában. Csupa új, ropogós százas, nyilván egy bankból vették ki. A táska zárját bicskájával könnyűszerrel fel tudta feszíteni. A pénz egy hosszúkás fehér borítékban volt, de egyébként egy sor írás sem sehol. Mindössze egy névjegyet talált a táskában, de lakáscím nélkül.