Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

csefia című tárcájában (újraközlése: Knockout úr útijegyzetei ). Vidám felhangjai több ponton is rokonságba hozhatók. A peches ember hangvételével. M

inden pontosan úgy történt, ahogy kiszámította. Pontosan úgy, vagy mondjuk, majdnem pontosan úgy, ahogy már régen tervbe vette arra az esetre, ha egyszer valóban bekövetkezik az, amiről már évek óta álmodozott. Az elképzelhető legszerencsésebb körülmények között következett be. Igaz, hogy az este nem jól kezdődött. Mint minden péntek este, most is menyasszonyánál vacsorázott. De még vacsora előtt összeszólalkozott Böskével, és bár a civódásnak nem lett komolyabb folytatása, rossz szájízzel búcsúzott néhány perccel fél tíz előtt, hogy mint máskor is, még kapuzárás előtt hazaérjen. Böskéék az Árpád utcában laktak. A kapuból kilépve, azonnal megpillantotta húsz lépéssel odébb a járdán heverő hosszú, keskeny irattáskát. Az Árpád utcának ez a része meglehetősen sötét, de az Akadémia utca sarkán van egy kocsma, annak a fénye hullt ki az ajtó tejüvegén át az utcára, és megvilágította a nedvesen fénylő járdát. Különösebb izgalmat nem érzett, épp csak hogy a szíve kissé összeszorult, mint ahogy az embert leküzdheteüen idegesség fogja el, ha tudja, hogy a következő lépéssel el fogja érni azt a célt, amely felé már évek óta tudatosan és vaskövetkezetességgel halad. Már nagyon régen készült erre a pillanatra, bár azzal is tisztában volt, hogy esedeg sohasem fog bekövetkezni. Salamon Feri barátom józan pesti gyerek volt, nem lehetett egykönnyen megszédíteni. S főképp egy kissé pesszimista is volt, s nem nagyon bízott a szerencséjében, sőt ellenkezőleg! A szíve tehát egy kissé összeszorult, de azért rögtön tudta, miként kell viselkednie. Kissé meggyorsította lépteit, nem túlságosan feltűnően, de a szíve dobogott; nem szerette volna, ha a kocsma ajtaja közben kinyílik, s valaki előtte ér el a sarokra. Az alatt a húsz lépés alatt, amely a kocsmától elválasztotta, egy gyors pillantással meggyőződött arról, hogy az Árpád utca innenső fele néptelen, csak a túlsó feléről közeledik egy férfi - a szemben levő járdán - az Akadémia utca felé! Körülbelül egy időben fognak a sarokra érni. Ennek nem örült ... dehát annyi baj legyen! Mögötte nem járt senki; nem fordult ugyan hátra, de a hátával érezte, hogy üres az utca. Amikor a járdán heverő irattáska mellé ért, leejtette a vastag könyvet, amelyet a hóna alatt hordott, s rögtön lehajolt. Még arra is ráért, hogy a szépen bekötött könyvet egy kissé sajnálja, amiéit a latyakos novemberi járdán bepiszkolódik. Mialatt lehajolt, épp egy 16-os villamos robogott el előtte a Kossuth Lajos tér irányában.