Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Rögtön kiegyenesedett, a villamos erős sárga fénye egy pillanatig ráhullt. De az irattáskát már a kezében tartotta. Egyenletes gyors léptekkel ment tovább. Az Árpád utca túlsó oldaláról közeledő férfi befordult az Akadémia utcába. Pech volt, hogy a.villamos épp akkor ért a sarokra ... de az egyeden pech ezen a szerencsés estén! Az esze nyugodtan, villámgyorsan dolgozott, mialatt az Országház kávéház felé sietett, ahol a legközelebbi taxiállomás van. - Oktogon kávéház! - mondta a sofőrnek. Az Oktogon kávéházban biztos, hogy nincs ismerőse! * De térjünk vissza az est kezdetére! Illik pontosan mindazt megtudni erről a napról, amely oly emlékezetes marad Salamon Feri barátom életében. Este hétig semmi említésre méltó esemény nem történt. Salamon a „Merkur" információs iroda tisztviselője volt, az irodaidő este hatig tartott. Salamon, mint lelkiismeretes komoly munkaerő, fél hétig maradt. Gyalog ment végig a Rákóczi úton és Kossuth Lajos utcán: az Erzsébet hídnál villamosra ült, mert esett az eső, egyébként gyalog teszi meg ezt az utat is. Böske a szobájában ült, a kis asztalkája mellett. A kék pongyolája volt rajta, amelyet Salamon Feri úgy szeretett, az asztali lámpa rózsaszín fénye az arcára hullt s megcsillogtatta arany haját - imádandó és édes volt. - Remélem, megtörülted a cipődet a lábtörlőben - mondta, s föl sem nézve, tovább turkált az asztalon heverő levelek és iratok között. - Üljön le Salamon úr, most nem érek rá önnel foglalkozni! Salamon Feri leült, és csendesen nézegette a lányt. Nagyon szerette ezt a kis Böskét. Sajnos, egyelőre még szó sem lehet arról, hogy egybekeljenek; Ferinek 220 pengő fizetése van, ebből pedig még nem telik egyszobás garzonlakásra sem. Böske ugyan hamarosan szintén fog keresni, ha most végre betársul abba a kis Nagymező utcai kalaposüzletbe, amellyel már hetek óta folynak a tárgyalások, de ez a kereset is még bizonytalan, s legföljebb, ha egy fél év, vagy egy év múlva fog valami érdemleges segítséget jelenteni. Salamon Feri csendesen nézte a lányt. Aztán megpillantott az asztalon valamit, amitől a vér hirtelen a fejébe tolult. - Varga már megint írt neked? - kérdezte. - Hogy a csudába írt volna! A férfi kinyújtotta karját, s az asztalon heverő iratok közül kihúzott egy levelet. - Hát ez micsoda? A lány kikapta a kezéből a levelet, s a szeme elé emelte. Egy kissé rövidlátó volt. Ha olvasott, mindig összeráncolta a homlokát. Egy darabig hallgatva nézegette a levelet.