Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Tizenhatmillió százezer! - mondta hangosan. Bertók Pistának minden vér a fejébe tódult. Most már nyilvánvaló volt, semmi kétség sem férhetett hozzá: - a detektív a Délvidéki Erdöipar Rt. megbízottja ... Esedeg maga Nitsch Károly ... igen, igen, a személyleírás, amelyet Böske adott Nitschről, tökéletesen ráillett! Hát, úgy látszik, maga Nitsch szállította le őt a vonatról! A keze ökölbe szorult. Most már előléphetett volna a háttérből, már nem kellett félnie a letartóztatástól ... de Bertók úgy látta, hogy egyelőre még jobb, ha vár! Az árverés tovább folyt. Nitsch személyesen dolgozott, hol tízezer dinárral, hol kétszázezerrel ígért rá Böske ajánlatára, a hangja egykedvűen recsegett, kényelmesen hátradőlve a széken, hosszúkat szippantott cigarettájából és az orrán fújta ki a füstöt. A teremben már szinte érezni lehetett a kibírhatatlan feszültséget, a kikiáltó halántékáról csurgott a verejték, a községi jegyző a bajszát harapdálta, az elöljáró idegesen dobolt ujjaival. Amikor harmincmillió dinárig értek el, a fiatal lányon észrevehetően megmutatkoztak a fáradtság jelei; úgy festett, mint aki már nem sokáig bírja az iramot. Most már lassított a tempón, már csak ötezer dinárt ígért rá Nitsch ajánlataira. Délután három óra volt, harmincnégymillió hétszázötvenezernél tartottak, a kikiáltó már annyira berekedt, hogy csak suttogni tudott. Ekkor Böske hirtelen felállt. - Kérem az elöljáróságot - mondta kissé reszkető hangon -, szakítsa félbe az árverést! Utasításéit kell sürgönyöznöm Budapestre. - Tiltakozom - recsegte Nitsch. - A szabályok értelmében ragaszkodom az árverés folytatásához. A szabályok értelmében tehát folytatták az árverést. De Bertók Pista már ekkor nem volt a teremben. Senki sem vette észre távozását, s csak akkor lettek rá figyelmessé, amikor néhány perc múlva egy csendőr kíséretében újra belépett a terembe. - Az az ott, az első sorban balra! - mondta olyan hangosan, hogy mindenki meghallhatta a teremben, s karjával Nitsch felé mutatott. * Amilyen lassan, vontatottan haladt eddig az árverési dráma, olyan viharos gyorsasággal pergelt le utolsó felvonása. A csendőr Nitsch-hez lépett. - Mit akar tőlem? - kiáltotta az rögtön idegesen. - Mi a neve? - kérdezte a csendőr. - Nitsch Károly, igazgató - hangzott recsegő hangon a felelet. - Igazolja magát!