Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Nitsch felugrott. - Tiltakozom az ellen, hogy itt minden ok nélkül hivatalos elfoglaltságom közben zaklassanak. Vegye tudomásul... - Csend legyen - szakította félbe a csendőr nyersen. - Most én beszélek, s maga arra felel, amit kérdezek. - Közelebb lépett Nitsch-hez. - Igazolja magát! - Tiltakozom! - ismételte Nitsch. A csendőr a községi elöljáró felé fordult. - Tisztelettel jelentem - mondta , hogy ez az ember államrendőrségi detektívnek adta ki magát, és személyes szabadságában megsértette ezt az urat azzal a célzattal, hogy távol tartsa ettől az árveréstől. Az emberek izgatottan felugrottak a helyükről. - Megőrült! - ordította Nitsch. - Ki ez az úr ... Mivel bizonyítja? - Hallja, ne üvöltözzön - mondta a csendőr -, mert megbilincselem! - Azt mondtam, hogy igazolja magát! Nitsch egy levelet húzott ki zsebéből. - Tessék - mondta -, a Délvidéki Erdőipar Rt. megbízólevele. A csendőr azonban nem nyúlt utána. - Ez nem hivatalos írás! - közölte röviden. - Mutassa az útlevelét! Nitsch láthatóan megzavarodott. - Az údevelemet nem hoztam magammal - felelte akadozva - Zágrábból jövök ... - Úgy, nem hozta magával! - ismételte a csendőr gúnyosan. - De talán mégiscsak akad magánál egy údevél. - Gyerünk, tartsa fel a kezét! Minthogy a motozás során Nitsch zsebéből egy perc leforgása alatt előkerült Bertók Pista útlevele, a csendőr a Délvidéki Erdőipar igazgatóját őrizetbe vette, és a csendőrségre kísérte. * A községi elöljáró néhány pillanatig halkan tanácskozott a jegyzővel és a kikiáltóval, aztán Böske felé fordult. - A kisasszony az előbb az árverés félbeszakítását kérte - mondta. - Kérésének helyt adok, és az árverés folytatását mához egy hétre ... Böske felállt. - Köszönöm, elöljáró úr - mondta igen nyugodtan -, de már nincs szükségem a haladékra. Kérem az árverést a szabályok értelmében lefolytatni! A három úr egymásra nézett, néhány szót váltott egymással, aztán a kikiáltó Böske felé fordult. - Az ön utolsó ajánlata, ugyebár - liarrnmcmülió hétszázötvenezer dinár volt? - A legutoljára elhangzott ajánlat - felelte a lány nyugodtan -, ha jól emlékszem, harmincnégymillió nyolcszázezer volt, ami által az én ajánlatom tárgytalanná vált.