Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Böske szótlanul bólintott. - Tízmillió - enunciálta a kis kikiáltó, meg sem várva a lány ajánlatát. - Tízmillió először ... tízmillió másodszor ... - A városi bundás férfi tenyerével az asztalra csapott, sápadt arca elvörösödött. - Ez tiszta őrület! — mondta hangosan, Böske felé fordulva. - Hát csak csinálják tovább, kérem, nekem elég volt! Bertók feszülten figyelt: a detektívet nézte. Úgy látta, hogy a kikiáltó is kérdő tekintetet vet rá. De ekkor általános meglepetésre a szőke bajuszú, fiatal gyerek szólalt meg ismét, hosszabb szünet utáa - Tízmillió százezer - kiáltotta kissé vékony hangján. Böske egy hirtelen mozdulattal feléje kapta a fejét. Bertók tisztán kivehette menyasszonya arcán a meglepett bosszankodást. Úgy látszik, ő sem tudja, ki ez, gondolta. Hogy lehet egy ilyen tejfölösszájú kamaszra bízni... A fiatal lány most, úgy látszik, taktikát változtatott. Másfél- és egymilliós licitjei nyilvánvalóan azt a célt szolgálták, hogy mennél gyorsabban lerázza sarkáról az autszeidereket, s versenyre kényszerítse az igazi ellenfélt, a Délvidékit. De amikor most úgy látta, hogy még egy második számba vehető konkurense akadt, lassított az iramon. Nem akarta, hogy ellenfelei idő előtt észrevegyék, hogy még milyen messze van felhatalmazásának kimerítésétől. - Tízmillió kétszázezer - mondta valamivel csendesebben. - Tízmillió háromszázezer - hallatszott a vékony kamaszhang. - Négyszázezer ... - Ötszázezer... A teremben most csak a két egymással feleselő hang hallatszott. Bertók a detektívet figyelte, aki kezét bekecse zsebébe süllyesztve, egykedvűen cigarettázott. Százezer dináronként emelkedett az árverési összeg. A két hang, mint két penge keresztezte egymást, a kikiáltó csak fejének gyors bólogatásával jelezte a tusokat. Öt percbe sem telt, s a két bajvívó már tizennégymiUiónál tartott, a kikiáltási árnak majdnem az ötszörösénél. Böske most kissé ferdén ült a székén, Bertók Pista világosan kivette arcvonásait. A fiatal lány nagyon sápadt volt, a szája megfeszült, szemei összeszűkültek. A kis szőke bajszú fiatalember még mindig nem tágított, buldog makacssággal loholt a sarkában. Olyan gyerekképe volt, hogy az ember szinte csodálkozott azon, hogy a kikiáltó komolyan veszi ajánlatait. Hátha hirtelen felugrik, csúfondárosan kiölti nyelvét a kikiáltóra, és kiszalad a teremből, gondolta Bertók. Kinek lehet itt még érdeke a Délvidékin kívül, hogy értékén felül megvegye ezt az erdőt? Amikor tizenhatmillió dinárig értek el, a szőke bajuszú fiatalember felkelt a helyéről. Szótlanul feltette a kalapját, köszönt, és kiment az ajtón. Néhány pillanatnyi szünet támadt, aztán egy eddig még nem hallott recsegő hang törte meg a csendet. Az első padsor végében ülő férfi hangja volt, a detektív hangja!