Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Egynegyed tíz felé egy éles kanyarodónál a kocsi megcsúszott a sárban, s majdnem befordult az árokba. Öt perccel fél tíz előtt meg kellett állnunk az országút mentén egy vékonyan csordogáló pataknál. A sofőr sapkájával merte a vizet a hűtőbe. Ekkor még húsz kilométernyire voltunk Vélje Gorcitól. - Éreztem, hogy olyan sápadt vagyok, mint a fal. Nem szóltam a sofőrnek egy szót sem, csak az órámra mutattam. Tíz perccel fél tíz után az egyik hátsó gumi kipukkadt. Le kellett szerelni a kereket, és felszerelni a pótkereket. Ekkor bensőleg már majdnem feladtam a küzdelmet. Negyedtizenegy volt, mire feltűntek a falu első házai, s még öt percig tartott, amíg a községházára értünk. 3 Minthogy az árverést vezető tisztviselő vonata Mostarból jövet egy teljes órát késett, mire Bertók Pista a terembe lépett, az árverésnek még csak a legelején tartottak. Bertók egy hátsó ajtón nyitott be a terembe. Lihegve megállt, és körülnézett. Mindössze nyolc-tíz ember ült a vevők számára fenntartott padsorokban, de egyik sem vette észre a hátuk mögött, a terem legvégében álló fiatalembert. Bertók Pista két ismerőst fedezett fel a jelenlevők között. A jobb oldali fal mellett, az első padsorban Böske, a menyasszonya ült, ugyanannak a sornak a másik végében pedig, cigarettával a szájában, mindkét kezét a zsebébe mélyesztve, a detektív, aki Zavidovicsban leszállította a vonatról. Az árverező tisztviselő egy pódiumon állt, ahonnét szemmel tarthatta az igénylőket, jobbján a jegyző ült, amellett a községi elöljáró. Az asztalon egy pohár víz, mellette egy kalapács feküdt. A kikiáltási ár hárommillió dinár volt, mire hárommillió kétszázezret ajánlott valaki. Hárommillió kettőszáztíz, kettőszázhúsz, kettőszázharminc, hallatszott a kikiáltó hangja. Tízezer dinárral licitálták egymást túl lassú iramban. Hárman árvereztek mindössze. Egy vörös képű, kövér férfi, szürke bekecsben és prémsipkában, egy hórihorgas, sovány, szakállas úr, városi bundában és egy szőke hajú, egészen fiatal gyerek, akit szemmel láthatólag csak statisztának küldtek ki. Már tíz perce tartott a licitálás, amikor Bertók a terembe lépett, még mindig csak hárommillió hatszázhúszezernél tartottak. A jelenlévők ekkor hirtelen egy fiatal női hangra lettek figyelmesek. - Ötmillió - hallatszott Böske csengő, nyugodt hangja.