Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(szaladgálva pillanatonként s már szinte sírt a türclmetlcnséi ügyefogyott ember! Különben is értiie^eJlejaiïUëeg egész nap, ernyedt és magá>aljn£g-4ehetetíen^ máskor ... holott semmi oka rá •) A konyhában gazdasszonya hangja pattogott, a kéményben üvöltött a vihar. Egy hirtelen szélroham vadul előre lebbentette a függönyt, hogy belebotlott és majd levágódott a földre. Fejét csóválva, ideges mozdulattal végigsimította homlokát, tanácstalanul bámult ki az utcára. A hóesés elállt, de az ég fekete volt, mint a pokol. A behavazott utcákon ittott sárgán táncolt egy-egy petróleumlámpa libbenő fényfoltja. (lélcjçjiC-selt messzi vidéken, csak a szemközt léyő__cju]£oltJíapt^ vonítva egy feketekut] ;,z a szegény állat" ...kezdett cl gondolkodni a) Hirtelen magára (húzva) húzta kabátját, kinyitotta az ajtót. A konyha előtt lábujjhegyen osont el, nehogy gazdasszonya meghallja. (Mikor kilépett az utcára, a szél majd feldön tette.) Behúzta fejét, és imbolyogva, esetlen hosszú lg

plfikkel, i il aateál ii

T utca mási

k oldalai ,i Kinyili »IM n \ apai Seengédti i hirtelen elnémult fekete m tán visszaszaladt.) bokáig süppedve a hóba, (s görbe háttal, tánto rogva a viharban) nekivágott az útnak. (Egy) Negyedórai bukdácsolás után a főtérre ért, ahonnan már csak néhány percnyire van a kaszinó. A vihar úgy zúgott végig az alacsony földszintes házak között, hogy az ember a saját ^avát trthptf? ( > in yg&sgg térdei öss

zekoppanta

L_r, már pqnlr szinte élettelenül, öntudat nélkül, siketen tova az úton, mint egy szélhajtotta fekete rongy.) Megvakulva és siketen, utolsó pillanatban tudta csak kikerülni a sarkon vágtatva beforduló postakocsit. (Közvetlenül az orra előtt rohant cl döröm bölvc a nehéz rakomány.) A lovak vastag párája (az) arcához vágódott, a fekete hosszú kocsiból (pedig) szakadozott vad énekhang csapódott fülének. Néhány pillanat múlva, mikor az ijedtségtől felocsúdott, még azt is megállapította, hogy a kocsi hátsó ajtaja nyitva van s ide-oda leng, sötét belsejéből pedig hirtelen valami kerek fekete tárgy (röpül) repül feléje. Csodálkozva széjjelnézett, s a havon, közvetlenül maga mellett, egy városi keménykalapot vett észre. - Felém dobták ... igenis ... felém dobták - motyogta csodálkozva, (s) miközben felemelte. (A szél majdnem feldöntötte, mikor érte hajolt.) A kocsi a kaszinó előtt állt meg. Mire a tanár odaért, egy magas, fekete alak kászálódott ki belőle, fedetlen fejjel, háttal fordulva a tanárnak. - Kérem ... - kezdte ez, a kalapot az idegen felé emelve. De a magas ember rekedtes, mélyen zengő hangja rögtön közbevágott, mintha meg se hallotta volna a tanár szavát.