Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

öt is kevés sikerrel. (L. Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Bp., 1989. Múzsák, 85.) Végül egy elírásról. Az eredeti ponyvaszöveg - valami félre­értés vagy olvasás nyomán - Vélje Gor cot használ Vélje Gor ci helyett. Ez utóbbi formát egységesítettük. A többször is változó utcanevek azonosítása érdekében meg­említjük, hogy a történetbeli Mussolini tér azonos az egykori és a mai Oktogonnal. B ertók István 28 éves magánhivatalnok életének legizgalmasabb hete a következőképpen pergett le. 1 1939 márciusában, tehát körülbelül fél évvel a háború kitörése előtt, egy hétfői napon, Morocz cégvezető, az expedíció főnöke a szobájába kérette. Kilenc óra volt, a cégvezető még csak néhány perce érkezett a hivatal­ba. A kalapja még az íróasztalon hevert. - Őméltósága kéreti, fáradjon el hozzá a lakására - közölte rögtön a belépő Bertókkal. A fiatal hivatalnok elképedve bámult a cégvezetőre. „Őméltósága" ... ez Drach Sándor volt, a Drach és Társa cég mindenható főnöke. Öreg ember volt már, de azért mindennap pontosan bejárt az irodába, bár igaz, hogy hivatal­nokai mostanában már nemigen találkoztak vele szemtől szembe. Helyette öccse, Drach Béla igazgató érintkezett a tisztviselő urakkal, s Morocz cégve­zető, a cég legrégibb hivatalnoka közvetítette az „öreg" személyesebb jellegű kívánságait és utasításait. - A lakására? - ismételte Bertók, aki nem hitt a fülének. A cégvezető elmo­solyodott. - Igen, a lakására - mondta, s egy ideig kedvtelve nézegette Bertókot. A fi­atal tisztviselőt az irodában mindenki szerette, még az örökké morcos, rossz­kedvű Morocz is alighanem a szívébe fogadta; legfeljebb ha hetenként egyszer ordítozott vele (ezt is többnyire hétfőn, amikor az irodai élet ta­pasztalatai szerint a kistisztviselők a legfáradtabbak s a följebbvalók a leg­szorgalmasabbak) . - Őméltósága beteg, nem jön be a hivatalba - folytatta, s újra felöltötte rosszkedvű „hétfői" arcát. - Úgy tudom, hogy fontos megbízatása van a maga számára. Becsülje meg magát, és szedje össze azt a kis eszét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom