Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Virág dermedt szívvel bámult utánuk. Aztán (hirtelen) gyors elhatározással az ablakpárkányra tette a kezét, és teljes csendben kiugrott az utcára. A házak árnyékába lapulva szaladt a lebegő pár mögött. Negyedóra múlva a falu végére értek. Itt hirtelen kicsapódott egy ablak, s egy vékony hang szólt ki halkan az utcára. - Juliska? - kérdezte. - Isten veled! - hangzott a felelet az utcáról. A tiszta levegőben minden sóhajt meg lehetett (érteni.-) hallani. - Holnap én is jövök! - szólt a vékony hang, zsebkendőjével búcsút intve a távozóknak. Virág nem mert továbbmenni, nehogy az ablakból észrevegyék. De minek is ment volna tovább! Mozdulatlanul állt, hátát a házfalnak támasztva. A két fekete alak gyorsan kisebbedett a hegy felé vezető, holdsütötte (egyenes) országúton. (J-Tirfplpn pfy^-TPn pltűntnlr NyiWiín .IT I .IIIÍ'IIH i'i II 1 — " Virág megfordult, s dideregve, hör^őJslegaettetTöha^ felé. Bemászottjijizs^^ s vacogó fogakkal az ágyra ve-. totteTruTgaTT^" Megviselten és lázasan tért másnap haza. Visszavonult dolgozószobájába, és két napig nem mozdult el íróasztala mellől. (Borongó, nvTighatatfajx^QftszráScM^ahogy elindult? ...) - (Dc hát) Mi jogon avatkozik (az bele) ez az ember a vüág sorába? - riadt fel minduntalan, s töprengve, zavaros szemmel bámult ki az ablaka előtt dúsan virágzó(, lombos) vadgesztenyefákra. (- Nyomorúság ... szerte a világon ... mindenütt nyomoiüs^g__33pclődett szinte könnyező szemekkel. • csédenséget? ...) halállal? ... van-e jogunk meghalni, mert az élet szenvedés? Valami állandó harcfélének látta végül is az életet. Nem is harcnak, csak különböző erők remegő kiegyensúlyozásának. Ha Révésznek igaza van, majd elválik. (Lehet, hogy igaza volt.) Nem lehet, hogy igaza legyen. S szinte feldicsőülten indult neki a sovány professzor maga szabta útjának. A szolgabírói hivatalban jelentkezett még aznap. AZ ÉNEKLŐ SZIKLA