Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
tuk, a hatóság titokban tartotta ügyeit. (S ami hír mégis kjlnijl a liiilbriliT lapuk zimos tclcvonyében—teljesen használhatatlannak bizonyult.) Virág X ...-re ment, a szakállas kocsishoz. Még egyszer pontosan meg kellett tudnia, hogy mit beszélt, mit üzent az a véglegesen eltűnt, homályos vendég, ki annyi bajt, zűrzavart hozott a békés családra. - Mit akar? - kérdezte kissé recsegve a körszakáll. - Meglehetősen kurtán válaszolt, s vendégétől elfordítva fejét, unottan s ingerülten nézett ki az ablakon. S Virág, ki ekkor még nem értette át teljesen feladatát, s közhivatali látogatásai elején lévén, még vékonyabb arcbőrrel s türelemmel rendelkezett, nemsokára elment. - Azt üzeni, hogy nem vár tovább, s tervét végre fogja hajtani - ismételgette egyre a poros országúton, s sóhajtva(, gondolkodva) törölte le homlokáról a verejték(es) dús patakjait. (Sehogy 3c értette eleinte, nehezen rágódva, kínlódv a: csak kn öhh rmói7 tette meg. De akkor egyszerre mfpinrta a hiili r, fmnt rrr rrmítö ököl, a háta libaböröiLutt s a haja, mint százezernyi dróttü sebezte remegő koponyáját.) Ha legalább Kónyával lehetett volna beszélnie - de az folytonos lázban, delíriumban feküdt még a kórházban. S ápolónője feljegyzéseiben semmi lényegeset nem tudott erre nézve találni. Csak a virágokról... a virágokról folyton... Kónya beszélt valamit az idegen tervéről - csak nagyon keveset, odavetett néhány szót -, mert többre nem volt idejük a hajsza vad lázában - s ezt a. kevéske célzást, bizonytalan adatot Virág összeegyeztette saját feltevéseivel. S Révész naplójegyzeteiben is talált már itt-ott - még az elején tartott - néhány útmutatást, mi belevágott kombinációiba. A harmadik hét végén már bizonyossággá szilárdult gyanúja. S mikor egy héttel később a csendőrségnél véletlenül megtudta, hogy már hatvanhét ember eltűnését jelentették a járásból, s hivatali kilincselése még mindig nem járt semmiféle eredménnyel - elhatározta, hogy a maga szakállára jár utána az ügynek. Egy pillanattal sem szabadott tovább halasztania. (- a veszedelem mind hangos abban jajgatott—amott a hegyeken túl.) Elhatározta, hogy kimegy az egyik faluba, B. ... be, hol a járvány legragadósabb volt, s huszonegy személy tűnt el már nyomtalanul. Vonattal kellett oda utaznia másfél órát, s még egy jó órát gyalogolnia, s mert csak délután indult vonat, az éjjelt is a falu kocsmájában kell majd töltenie. Kis kofferével s kockás, szürke felöltőjével a karján (lihegve,) utolsó pillanatban érkezett csak.ki a vonathoz. Ismerősei meglepetve bámultak utána. - Hová utazik ez ilyenkor, vizsgák idején? - kérdezték egymástól. - Volt olyan, ki ujjával homlokára mutatott feleletül. Egyáltalán, lassanként ez a nézet kezdett tért hódítani egészségi állapotát illetőleg. - Amióta az
