Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
a gorilla majdnem a fejének ugrott az ablaknál, azóta ... plem-plem! - mondogatták sajnálkozva, s a következő percben már elfelejtkeztek az egész ügyről. Virág fáradtan dőlt hátra a vasúti kocsi ülé sén, (s-aluil iii 'n'omh 1 !! vulffii Olyan réfymjünjt_mar pibpnt^t^tilni-'l^^^^t ig úgy félálomban wendet gUt~~~félt, hogy állomásán nem talál felébredni.) Egyedül volt a fülkében. (Mégis) Rögtön elaludt, s csak arra ébredt fel, hogy homlokáról az izzadtság vékony, hideg patakban csurgott le cvikkere mögé. S épp jókor, mert abban a pillanatban futott be a vonat állomására. (Megrázkódott s) Zúgó fejjel, utolsó percben ugrott ki a peronra. S csak mikor a vonat már elrobogott, vette észre, hogy a kupéban hagyta kalapját. így is elindult azonban, s mikor kiért az országútra, fehér zsebkendőjét terítette rá védelmül fejére. (Remélte, hogy senkivel sem fog találkozni s kelle mctlcn feltűnést kelteni rendkívüli öltözékében. Dc már) Alig negyedórai masírozás után halk, száraz köhécselést hallott háta mögött. (Ijedten) Megfordult, s egy magas, szikár alakú öreg parasztot pillantott meg, ki kissé meghajolva, hosszú lábakkal lépegetett mögötte. - Adjon isten - mormogta az öreg, s megbillentette kalapját. Egy darabig hallgatagon baktattak tova egymás mellett a széles országút két oldalán. De az öreg csakhamar megtörte a csendet. - B ... be tart az úr is? - kérdezte, s köhögött. A beszélgetés csak vontatottan indult meg. Virág (t úlságosan is cl vo lt foglalva saját gondolataival, srmhngy lrnln Ii II Kflná figyelmesen hallgatni az öt Cg locsogását, s) csak akkor ütötte fel fejét, mikor ennek beszéde hirtelen valami ismerős tájékra tévedt. - ... nyoma veszett - hallotta. - Pedig alig egy éve, hogy elkerült a háztól. - Kicsoda? - mondta Virág, (s közelebb lépett.) - Kinek veszett nyoma? ... Nem jól hallottam! Az öreg legfiatalabb lányáról volt szó. Egy évvel ezelőtt ment férjhez, egy módos parasztgazda vette el. Itt laktak B ... ben. (hová most mindlcottcn igyekeztek.) - Váltig kellett biztatni - mondta az öreg -, hogy kosarat ne adjon ... Pedig, olyan derék ember, hogy párját ritkítja hét faluban ... (Két pár igás lova, meg akkora darab földje, hogy ...) S mégis csak egyre hajtogatta, hogy nem szíve szerint való ... mert idős ember aszondja! ... Pedig dehogy idős ... Még nálam is jóval fiatalabb! És derék, erős ember, első feleségétől is vagy négy gyereke maradt ... És azoknak ki viselje gondját? - mondom a lánynak ... Hogy mi köze hozzá! ... és, hogy minek neki gazdag ember, ha annak már a foga hull! ... Pedig egy foga hiányzott összesen, kérem ... és azt is a kocsi rúdja ütötte ki. De ő egyre csak azt muzsikálja, hogy idős ... és úgy elmakacsodott a feje, hogy ha nem fogy el a türelmem hirtelen, máig is azt darálná még. De elfogyott!
