Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
(látott állítólag az országúton kcrcsztbcfütni rövid időközben felhangzójára dárszerüen vijjogó hangokkal. Ez a hír nyilvánvalóan képtelenségx<olt, de. azért Kónya mégis összerezzent hallatára, s jelentőségteljes mUdítást váltott Virággal. - Ha megtudják! - mondta halkan. Az egész várost fülledt nyári csend ülte meg^Azemberek valamennyien lakásaikban tartózkodtak, s csak a polgárőrséghez jelentkező férfiak csizmáinak nehéz, gyors kopogása hallatszott a gö£oígő kövezeteken. Általában bámulatos fegyelmpHanúsított a lakosság. A helybeli lap különkiadása még a délután folyamán megjelent, de a szerkesztő legnagyobb csodálkozására alig fogyott el két példányban. Hisz szóbelüeg amúgy is mkiuent rögtön megtudtak az emberek. S az optimista redakció ez újabb keserű tapasztalatát rezignáltán könyvelte el régebbi csalódásai melx^Virág!—mondta Kónya, lot egyre ez az egy gondolat kínzott.) - Ha mégis elkésnénk ... - folytatta akadozva - van még egy mód rá, hogy (megaka dályozzuk ... hogy) megtaláljuk. Az összes korcsmákat és vendéglőket be kell zárni... és az italmérést és az alkoholárusítást betiltani... mindenféle alkoholra és spirituszra nézve (és) az egész környéken! Alkohol nélkül el van veszve! - Ámbár! (Gondolkodva nézett maga - Említette egyszer, úgy emlékszem, hogy alkoholjjeUtóiH^uVem az elváltozás ... különösen az elején ... ig^nj^ajegetefj^lkalommal a tükör előtt! ... - Sajnos, csak nagyon^^za^aitíslm^^ visszaemlékezni ... nagyon zavarosan ...jDgiiig-tdaTfl^ítségemre lehetnének az egyes részletek ... különböző Elhallgatott, s maga elé (meredt.) nézett. - Valami éterről vagy kloroformról is beszélt, azt hiszem - mormogta elgondolkodva. - A naplót majd át kell olvasni! Felállt, s az ablakhoz ment, a hideg üveglaphoz szorítva izzó homlokát. A kapu előtt fénylő sisakkal sétált fel s alá a kirendelt tüzoltóőrség. Különben némán, elhagyottan fehérlett az utca a forró déli napsütésben. (- Virág, kiáltott fel hirtelen -r egyet nem értettem! ÍSK hívják, - Mi történt azzal a szolgálóval ... azzal a lánnyal^^oi akiről folyton beszélt? ... az még mindig nem^ejiyt-dto/ A fejéhez kapott. ^— - Az orgonabokoju*r~= r Tnor^ s kétségbeesve bámult maga elé. ^j^jiaptórTTanaplót! - kiabálta, s az ajtó felé szaladt - azonnal el kell olvasni a naplót!)
