Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(Dc Virág vÍ93zatartotta. Most nem volt ilyesmire idő. Sajátaz^yjúat^m^ keztette: cselekedni kell. Türelmetlenül nézt^_azJîxࣻr^^ÎQ^à^ már az idő, s még mindig csak aligj^ár^eiüteeiHe^éngétt szomszédos szobákban. Újabb futárokat kellett volna tán küldeni!) - Nem merek visszamenni a lakásomra - suttogta Kónya. - Mi van a gazdasszonyommal? - (Nem törtónt semmi baja? ...) Amikor utoljára láttam, ájultan feküdt a konyhában. Azt hiszem, hallgatódzott a kulcslyukon, aztán hirtelen kinyitotta az ajtót, épp amikor ... Megremegett, hogy emlékei újból felbukkantak. Elhárító mozdulattal arca elé emelte kezét, (s felállt.) - Egy levelet tett le az íróasztalomra ... egy darab sűrűn teleírt papirost ... de nem mertem elolvasni... azt ide kéne most hozatni... hátha abból megtudni valamit szándékairól! ... Virág zavart arccal (gyorsan) elfordult. Az a bizonyos levél az ö zsebében volt már reggel óta, elsőnek járt ma Kónya lakásában, megtalálta az íróasztalon, s nem tudni mi okból, gyorsan zsebébe rejtette. Senki sem tudott róla, s Kónyának sem szólt még - tán attól félt, hogy ez elérzékenyedik s erélye ellankad ... (inkább későbbre halasztotta. Egyebekben) A levél részletes és pontos felsorolását tartalmazta az idegen minden oly fontosabb cselekedetének, mik a városban való tartózkodását oly szomorúan jellegzetessé tették - teljes felmentést jelentett tehát Kónya számára. S a végén néhány zavart, kuszált mondat ... szeretetről s emberiségről. - Virág alig is ért rá még ezeket megérteni. A törvényszéken (Kónya ldhallgatásakor) tett (döntő) vallomását különben szintén a zsebében levő bizonyíték alapján tette meg, ámbár tán (még) enélkül is ugyanígy vallott volna, hiszen már rég meg volt győződve Kónya ártatlanságáról - (arról, hogy idegbeteg kollégája áldozata valarnitcjTnés^cJiidQtti vagy legalábbis emberek számániérthetej^^ ami bűn és szerencjsétíej^^ városkában történt, valami titokzatos Ö^s^cTüggésbcn van az idegennel.) Igaz! - ha pontosabb felvüágosítást kérnek tőle s meggyőződése okairól - nem tudott volna semmit se mondani. De így érezte. (- Virág!—fordult Kónya ismét feléje, s kezét vállára tette. TülsagosajU» el volt foglalva saját gondolataival, semhogy érezte volna kolk^g^a^Turtelen zavarát. - Virág! - mondta - egy biztos módját mdnán^aanalChogy elfogjuk! A tanár meglepetve nézett rá. ^— - Érzem ... igen érzem ... ermekjg^4cgllene megtörténnie ... De nincs elég bátorságom! ... Szeretaékmég-élfiï! Mintha valarnjjávoW^szuggesztió, valamilyen távoli erő éreztetné velem ... Virág^yifé^s a hangja hirtelen megcsuklott. Átölelte két remegő karjával a^amtrnyakát, és magához húzta.)