Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Lakása előtt elhaladva, a házmester szólította meg. - Valami baj van, tanár úr? - kérdezte résztvevő hangon. S rögtön utána elmondta, hogy már korán reggel, alighogy a tanár úr elment, itt volt Kónya tanár, az is éppúgy szaladt, s alighanem valami írást hagyott a lakásban. (- Nagyon izgatott volt Kónya tanár úr—mondta a házmester—alig állt a Virág fel vánszorgott a lépcsőn. Azután eszébe jutott, hogy a házmestert közben elküldheti a lakatosért, (s újra elrohant.) Lakására érveja*-ejôss©ëaban le kellett ülnie. De a következőj3ihanaíb^^ házból minthaj^dőldgji^^ a falakon, felugrott, megtántorodott, s rJcronanta szobába.) az íróasztalon egy kis cédulát talált. Kónya írása feketéllett rajta, de oly szarkalábos remegő betűkkel, hogy Virág ebből értette csak meg igazán a veszély nagyságát. - Nem tudok elszabadulni - állt a cédulán -, vissza kell mennem! Azonnal jöjjön el. Félek. Zsebre dugta a papírt, felugrott, s lerohant a lépcsőn. A kapu előtt találkozott a lakatossal. Lihegve magyarázta el neki a feladatát, s oly remegő hangon, elváltozott arccal kérte, hogy szaladjon, ahogy csak tud, hogy a legény maga is megijedve, hanyatt-homlok rohant el a megjelölt irányban. Virág gyenge trappban, szívére szorított kézzel követte. (Irtóztató) Szörnyű meleg volt. Az emberek lakásaikba húzódtak, a néptelen (sivár) utcákat csak a házak éles fekete árnyékai tarkították. Az utca másik végén apró fekete vonalként egyre kisebbedett a lakatos mozgó alakja, (szaladó lépteinek kongása, mint gyenge kalapác3üté3ck hangzottak a rekkenő csendben,) egy-egy felriadt holló lomha, nehézkes árnya lebbent végig a vakító fehér kövezet fölött, s hangtalanul sütött a nap. Virág (tüdeje szaggató forró szúrásoktól izzott, tátott 3zájjal bukdácsolva vánszorgott előre.) kis kerülővel az iskola felé vette útját, hogy kollégáit segítségül hívja. A portás nem volt a helyén. A folyosókról szokaüan, zsibongó hang hallatszott be, holott most nem volt óraköz, a lépcsőn egy vödör víz s egy mosogatórongy feküdt elhagyottan, a piszkos víz vékonyan csorogva paskolta a lépcső kőfokait. Ereje végső megfeszítésével néhány ugrással fenntermett az emeleten. A tanári szoba ajtaja nyitva állt, előtte zsibongva feketéllett egy tömeg fiú, a IV. osztály alighanem! - Muraközi! - lihegte Virág! - Utat... mi történt? E pillanatban (velőtrázó) éles sikoltás hangzott a szobából. Virág megismerte Kónya hangját. Könyökkel belevetette magát a fiúk közé. - A kaput bezárni... (bezárni...) - hangzott a szobából az ordítás. A portás állt előtte. Két kezével ellökte, s előreugrott. (Dc rögtön hátratán törődött, megkínzott melléből Í3zonyat03 sóhaj tört ki.)