Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(- ...a krumplihoz mit szólnál?—

s mc-rovon ránézett Kórryjmi____iizóp .rrcs tiszta fehér virágot hajt. " - Engem ^kjumpliyá—aattogtTáTanár, s székét hátratolva, remegve felállt. —Révűl^n^rsőgó nevetésbe tört lei. De rögtön utána elkomolyodott.) - Kónya - (folytatta) mondta erős, bátorító hangon -, te is segíteni fogsz, fontos s a legapróbb részletekre is kiterjedő tervem van mindenre. Azt hiszem ... Ebben a pillanatban ismét kopogtak az ajtóa - Tanár úr - kezdte el a gazdasszony. Révész ököllel csapott az asztalra. (A 3zck recsegve dőlt cl a padlón.) Egy virágváza ezer cserépre törve, csattanva vágódott a földnek. (Kónya hátra ugorva ijedten felkiáltott.) - Jézusom, mi történt? - sikította az ajtón túlról a gazdasszony. - Hát ezt nem lehet tovább kibírni... én még ma elmegyek innét... - Valami baj van, Kónya? - hallatszott egy férfihang. Mindketten azonnal megismerték Virág hangját. Révész felugrott, s hosszú léptekkel a kabinet felé szaladt. - Elrámolni - súgta még vissza, s azzal halkan betette maga mögött az ajtót. De Kónya már az előszobaajtónál állt, a kulcsot hátracsavarva, s már ideje se volt tán megfogadni a tanácsot... - Pszt! - suttogta ajkára fektetett mutatóujjal. Virág lábujjhegyen lépkedve jött be a szobába. Néhány percig zavartan álltak egymással szemben, egyik a másik kezét szorongatva, mikor Kónyának hirtelen eszébe jutott, hogy a szomszéd szobában ... - Jó napot... kolléga úr! - mondta hangosan, ügyetlenül hangsúlyozva a szavakat s kezével jelentőségteljesen mutatva a másik szoba felé, csendre intett. De már ugyanabban a pillanatban eszébe jutott, hogy hisz a kulcslyukon át látni is lehet... s a sarokba húzta határozott gyors mozdulattal az ámuló embert. Gondolkodás nélkül, már az első pillanattól kezdve, szinte ösztönszerűen ehhez a másik emberhez pártolt át, a kollégához, a baráthoz, akitől ugyan félt is egyszersmind, de aki mégiscsak az embert, az emberiséget jelentette valahogy számára, szemben azzal a másikkal ott, aki ... nem; nem tudta volna tiszta gondolatokba, szavakba foglalni erről a másik lényről való véleményét. Tény annyi, hogy a kettejük közti hallgatólagos egyezményt azonnal ösztönszerűen megtörte ... s ennek már az első percekben tudatára is jutott. - Hangosan kell közben beszélni - súgta, s ismét az ajtó felé mutatott. - Dehát (mi van ...) mi történt? - kérdezte Virág, aki még mindig nem tért magához ámulatából.