Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Vannak az életnek boldogabb megnyilvánulásai is, mint az ember ... és szebb és harmonikusabb formái... (Mi egyéb ma az életük, mint folytonos harc ösztöneik s gyenge öntudatuk között... s az ösztöneik - e gyönyörű tiszta egyenes út - rmndinkáb^^Csenevészednek ... s az öntudatuk - Úristen!... Szebb, harmonikusabb rendbe lehet szedni a világoj^Korrya, hogy a föld rettenetes vérző tályoga begyógyuljon, s az a rejjgeteg szenvedés ... A föld élete elromlott... Én nem tudon><rr'en nem hiszem, hogy lehet segíteni rajta ... Az ösztön és öntudat

>

n*r1ígymáshoz tartozik, mint hús és vér, mi egymásba összefolyva, egymást^megismerve, egymást segítve kellene, hogy éljen - kettévált, s^y^k-fíarcot kever egymás ellen ...Se harcba belepusztul az ember és azélefTNincs menekülés s nincs már megállás se, Kónya ... A betegség^ifâjult s gyógyíthatatlan. Szelíd halálba vezetni ezt az életet, ez lehet arcgyotlcn feladat.) S hogy kár volna (érte mégis) értük ... miért? ... Talán a Gamma csillagon vagy valahol a Siriuson túl tökéletesebb formákat talált az öntudat önnön megismerésére ... de a földi próba végleg meghiúsult. Nem kár érte ...az emberiség haldoklik ... S ha a világűr milliónyi élő csillagán tovább virul az élet ... ezen a rongyos kis bolygón hadd tegyük szabaddá az utat más értelem(, más lények) számára ... hátha szebb élet fakad majd nyomukban ... S addig is! ... Elhallgatott. A tökéletes csendet csak (zilált,) nehéz lélegzete (szárnyalta étr) szakította meg. - Kónya - mondta -, a földet meg kell szabadítani emberi, állati élettől. De gyilkolni nem szabad! (El ... cl! fájdalommal ... öröldcé!) Emlékezzünk! ... mindenki emlékezzék! ... Erdők, virágok szelíd életébe folyjon az ember véres (tc3tü, kisebzett) léte. S ha majd csak fák és bokrok és fű fogja borítani a föld egész felületét, s ha a lélek egy harangvirágba zárva fogja szemlélni csendes életét, s ha erdőkön, mezőkön csak a növények tengere virul, (majd a) s gondolataik, mint szálló illatok, tisztán áramló rétegekbe foglalják majd a földet, s ha a legnagyobb fájdalom egy vihartól derékba tört tölgy fájdalma lesz s a legnagyobb öröm egy napfényben kipattant bimbó öröme ... akkor ... akkor aztán újra ... legelőről kezdve ... (az éternek Hrncm aayagáfeéj hj gs feayew garak útján ... térben és időben , minrit null i l'Y^nre induljon el az élet új fbjlődóop •) - ... Növényekké akarod változtatni az emberiséget? - dadogta Kónya hirtelen felriadva -, de hisz ez őrület! ... visszasüllyeszteni mindent, az egész kultúrát és civilizációt tönkretenni ... s a magasztos tudományt és a bájos művészeteket ...