Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Aztán előrehajolt, s lassan szótagolva, halkan elkezdett beszélni. - Kónya - mondta -, ide figyelj ... értesz engem ... csak öt percig hallgass még ide... El kellett hallgatnia, hogy lihegő tüdejét kifújja. A következő pillanatban ismét kopogtak az ajtón. (S) A gazdasszony dühösen rikácsoló hangja hallatszott be. - Kérem, tessenek már kimenni a szobából - sipította -, s egy kávéházba ülni s ott karattyolni tovább, mert nekem takarítani kell, én nem lophatom az időt, énnekem - s ezt különösen hangsúlyozta - énnekem dolgoznom kell. Valahogy ki kellett békíteni. - Mindjárt megyünk! - kiáltotta Kónya, s hogy jó szándékát igazolja, hangosan ide-oda csoszogott a szobában. - Mindjárt megyek - kiáltotta még egyszer -, csak még öt percet kérnék asszonyság ... Révész lihegve feküdt a díványon. (- El kell küldeni a gazdasszonyt ... ezt így nem lehet tovább clbíi mondta hangosan. De hogy tekintete rávetődött Y^b^^à^f^^^^^ovTxAX arcára, elhallgatott, csak magábjnJiatá*ozta^i7ho^ szándékát mihamarabb keresztülyij>zX^j»^ megnyugodott kissé, s ha majd jobban a dolgot... megérti egész jelentőségét!) - Meg kell érteni az embereket, s aszerint kell velük bánni, amilyenek - állapította meg (újra) magában, s minden türelmét összeszedve (nagyot sóhajt var) újra Kónyához fordult. - Ülj le Kónya - biztatta szelíden -, majd mindent elrendezünk ... egy-két napon belül minden rendben lesz! De most hadd folytassam. (Hisz meg a legfontosabbját nem mondtamjj, azt, hogy mire való tulajdonképpen mindez, hogyjm_3Jj£twm-vel^^ miért gondolom, hogy a földegésxxddigH'enő^ majd ... megváltozik ... ez u^y£jiagy^Ts^zlnte nevetségesen hangzik ... érted Kónya ... ide megváltozik...) Annyit már elmondtam, hogy egy esetben sikerült már másnál is ... érted ..." más embernél megvalósítani a „teljes emlékezést" ... s ennek egy stációját ... az élet egy formáját (megrögzíteni) megőrizni ... igaz, hogy tökéletlenül, mert az új forma rövid idő múlva ... meghalt... igen ... a virág elhervadt... Majd később pontosabban elmondom az esetet s az okokat is, amiért a kísérlet nem sikerült teljesen ... most csak annyit, hogy ha ez esetben nem is értem el azt, amit akartam ... már tudom ... igen, már tudom az útját, s még egy-két hónapi nyugodt munka ... s el fogom érni... Utálom az embereket, Kónya ... (ezt az egész életet itt a io\^n^j^ß\am őket, s olyan rettenetes szánalmat érzejçjnyitijkrheg^ folytonos fájdaJom^^sA^*^^ s az életet ... és én segíteni