Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

Futó benyomások Spanyolországban Megjelenései: Flüchtige Eindrücke in Spanien. Pester Lloyd 1935. júl. 19. 162. sz. (regg. kiad.) 1-2., majd (új címmel): Mr. Knockout in Spanien. Die Weltwoche (Zürich) 1964. okt. 2. 1612. sz. 25. - Kézirata nem maradt ránk. Magyarul itt először, Tandori Dezső fordításában. Szövege a Die Weltwoche közlését követi, amelyben Déry a naplóíró „ W. " megjelölését - „Mr. Knockout"-ra változtatta. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az író 1934. október 25-től 1935. június 5-ig tartózkodott Spanyolországban. Barcelonába érkezve éppen csak körülnézett, s máris hajóra szállt, hogy Mallorcába menjen, ahol A befejezetlen mondat második kötetén dolgozott. Utazásáról rövid feljegyzéseket készített, amelyeket Mallorcai szép napok címmel tettünk közzé (ItK 1997. 3. sz.) Az alábbi jegyzetek tulajdonképpen e feljegyzések elejét dolgozzák fel tárca-szerűen - a kikötői hordárról és csomagmegőrzőről, a cipőtisztítókról, a szemérmes szobalányról vagy a „ kínai " szórakozónegyedről. nockout úr ezúttal Spanyolországba ment. Kedvére valónak találta, hogy egy darabig ott éljen egy országban, melynek nyelvét nem ismeri, s ame1. ÄJyet, hangulata és szükséglete szerint, vagy megért aztán, vagy sem. Ha mdniillik bosszús volt, netán az idegei járták a táncot, hát mogorván elzárkózva, süketnémaként járt-kelt a zajok forgatagában, melyek ugyanúgy nem hatottak rá, mint a természet értelem nélküli hangjai; ideget és lelket az ily jelenségek csak úgy érintenek, mint a madárzsinatolás, esetleg egy béka kuruttyolása; állásfoglalásra sosem kényszerítették, maradhatott a némaság semleges állapotában. Ha azonban rákényszerült, hogy a nézelődésénél erősebb szükségleteknek tegyen eleget mindjárt a szükségnél maradva: ha retarátot, „retrete" tudakolt például, vagy a vendéglői számláját akarta rendezni, - az eladdig idegen nyelv jószerén gombnyomásra ismerőssé, birtokolhatóvá vált. Összeszedte gyorsan francia és olasz ismereteit, mint aki rizst és borsót ráz egybe valami fazékban, a franciát olaszosan, az olaszt franciásan mondta, köpködte, nyelvét csettintette hozzá, karját jelentőséggel lengette: s máris értette őt egész Katalónia. Ellenben ha csak annyit akart megtudni, mikor megy egy hajó, mondjuk, Ibizába, vagy a francia szenátus elfogadta-e a hadügyi előterjesztést, hát tessék: gyerekjáték volt az, mert az udvarias újságok jószerén latinul írtak itten az ő kedvéért.