Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
Van-e annál megnyugtatóbb, mint ha az ember mit sem értve s végképp meg nem értve élhet? Embertársak közt úgy mozgunk ilyenkor, mintha a baromfiudvart járnánk, a halk károgások-gágogások meghitten, kedvesen érik fülünket, magunk is bonyolítatlan szívélyessé válunk, esetleg ugyanígy vadulunk meg, nyújtózunk, vakarózunk, netán odáig is elérünk, hogy az addig fegyelmezett természet elkezd szívünkben dalolászni. Akit az élet értelme vagy értelmetlensége megsértett, úgy hogy ellene többé tenni nem tud, ám túl elkényeztetett ahhoz., hogy sivatagba kényszerítse magát, a legjobban teszi, ha nagyvárosban él, melynek nyelvét nem érti. Barcelona Knockout úr számára erdő lett, mely zümmög körülötte, ugyanakkor oly kellemkedve terül oda, mint egy kerevet. Amikor az olasz „Augustus" gőzössel a kikötőbe besiklott, egy tüzes spanyol (akárha a lexikonbéli színes kép lett volna kivágva a „Népek, fajok" fejezetéből) elragadta csomagját, betuszkolta valahova, cetlit adott át érte, s mindezért pezetáit vette, ő maga nem is sejtette, félreértéseknek, tévedéseknek, visszaéléseknek és veszélyeknek mily sora rejlik ezen egyszerű gesztusok mögött. Akkor tudta csak meg, amikor tudakozódni kezdett, s úgy hőkölt vissza, mint aki szakadék peremére keveredett hirtelen. Mert a kikötőben nem volt csomagmegőrző; a cetli, melyet ő ruhatári jegy-félének hitt, egy tróger számlacédulája volt, a pezetamcnnyiség pedig a szükségesnek legalább a háromszorosa. S hol a csomag? Másnap, amikor poggyászáért ment volna, senki se tudta, miről beszél. Akkor megpillantotta a csarnok egyik szegletében a kofferokat, úgy virítottak ott, mint a virágok, melyeket bárki egyesével letéphet, akár csokorrá is összeszedhet és akadálytalanul elvihet, tiltakozni senki ez ellen nem tiltakozott volna Ez az első kaland erősítette meg Knockout urat abbéli elhatározásában, hogy márpedig a legegyszerűbb utat választja: nem fogja kiismerni magát e világban; jobb lesz az, mint mindegyre számítgatni - és spanyolul beszélni. Barcelona olyan város, amely fél lábbal a melankolikus középkorban, a másik lábával már a XXI. század világában áll. A kikötőbeli első közjátékot továbbiak követték, többé vagy kevésbé súlyosak, nem annyira költségesek, s ezek a város két eltérő „színvilágáról" tanúskodtak; egymást kiegészítve hívták elő az úgynevezett futó benyomásokat, a lélek kis szappanbuborék élményeit, melyek oly vígan táncolnak mindig, de az első szélfuvalomra szét is pukkannak. Hogy az ilyesmitől óvakodhassak, lelki tudatlanságban élhessen, ez volt Knockout úr leghőbb óhaja. Azt hajtogatta magában, hogy tessék, a sivatagban ő remeteként még sokkal cifrább dolgoknak is ki volt téve, s ezek a kalandok - például találkozása egy sakálfalkával - még kevésbé voltak vonzóak, mint itt egy affér a cipőpucolóval. Első barcelonai sétája után arra a meggyőződésre jutott, hogy a lakosság fele részben cipőpucolókból áll. A másik fele meg mintha folyton ezek elől menekült volna, ám ez a manőver, a csillogóvillogó lábbeli világból ítélve, eléggé reménytelen lehetett, s alkalmasint csak
