Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Filmnovellák

ahol a következő felvételekhez szükséges díszleteken dolgoznak, napszámosok, munkások, munkásnők - köztük a szegény lány (sz. 1.). eltűnik háttérként a műterem, a kulisszák valósakká válnak, megpillantjuk a th. smith agricult. a. g. vasrácsos gyárkapuját, melyen át dolgozó tömegek áramlanak. sz. 1. útja a gyárhoz, sz. 1. is igencsak siet. feljön a földalatti-lépcsőn, ahogy halad e feljárótól a gyárkapuig, ismét kis epizódok, analógjai azoknak, melyek a g. l.-nyal estek, kb. így: 1. ) 3-4 éves fiúcska, koszos, rongyos, odabukik sz. 1. lába közé. a földre esik, nyomban bőgni kezd, erre sz. 1. ingerülten: „mit bömbölsz, te, nem léptem az orrodra!" ő maga emeli fel a kis kölyköt, szalad tovább, egyszer azért, úgy sajnálkozva szinte, vissza is néz. a gyerek még mindig bőg, de akkor hirtelen összekapja magát, pofát vág, nyelvét nyújtja, öklével fenyegetőzik. 2. ) közvetlenül a gyárkapunál egy 10-12 év körüli fiúgyerek áll, koszos, rongyos, kilopja sz. 1. zsebéből az ebéd-kenyeret, a sz. 1. már szalad is utána, három lépés, elkapja zakója zsebénél fogva, visszakaparintja ennivalóját, bár kicsit kelletlen az arca. viselkedése határozott, de semmivel sem „bünteti" a tolvajt. sz. 1. késve ér hát munkahelyére, ahol az előmunkás közli vele, jövő szombaton felmondanak neki, mert megint elkésett, felvétel: gépek, gyári munka, automaták stb. most ismét pár epizód, hasonló a g. l.-nyal történtekhez (csak ott a konszern irodaépületében), kb. így: 1. ) ebédszünetben sz. 1.-t felkeresi a sógora, kéri, azonnal menne a feleségéhez, aki szülés előtt áll (v. nagyon beteg), sz. 1. nem teheti, nem mehet el, elutasító választ kell adnia, talán még van esélye, hogy az előmunkást jobbra hangolja, elérje, mégse mondasson föl neki szombaton. 2. ) munka a futószalagon: sz. 1. mellett egy munkásnő elájul; ő nem ugorhat oda, hogy segítsen. az epizódok közül az utolsó: sz. 1. kimegy munkahelyéről az udvarra, hosszú folyosón át egy másik épületbe, kinyit egy ajtót, mely fölött „szülőszoba" felirat áll. becsukja maga mögött az ajtót, nyomban ki is jön megint, karján bébi, megy az udvarra, nyitja a pólyát, melyben azonban mégse csecsemő van, hanem valami szerszám (netán durva zacskóköteg), a pólya a flaszterre hull, teherautó jön, keresztülhajt rajta. sz. 1. ösztönösen mentené, ami menthető, akár ha tényleg gyerek lett volna a pólyában, kiáltás: „felvétel állj!" a teherautó megáll, a sofőr kiszáll, ráismerünk az iménti karakteres ügynökarcra, ill. a játék elején látott férfira, a sofőr (rendező) mutatja sz. 1.-nak, hogyan kellene megcsinálnia