Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

Húsvéti ebéd Első közlése: Magyar Hírlap 1937. marc. 28. 70. 30. Németül: Das Mittagmahl am Ostermontag. Pester Lloyd 1937. márc. 28. 70. sz. (regg. kiad) 41-42. - Kézirata nem maradt ránk. abad? - kérdezte a galambősz öregúr, régies illedelemmel megemelte a kalapját és könnyedén, mint egy galamb leereszkedett Vince mellé a padra. A fiatalember elnyomott egy ásítást és feléje fordította fejét, de nem felelt. A pad előtt gyerekek játszottak. A szomszéd padon nevelőnő ült, előttük két fehér és egy fekete, mély öblű gyerekkocsi. Egy pereces közeledett a Császár fürdő felől. A márciusi nap már oly melegen sütött, hogy az öregúr kigombolta sötétszürke felöltőjét. Régies fekete bugyellárisból fizette ki a perecet s a fiatalember ismét feléje fordította fejét: az erszény belső rekeszében néhány darab zöld tízpengös feküdt, összehajtogatva. Ugyanolyan színük volt, mint a Duna vizének, mely valamivel odébb simán csillogva folyt a part mentén, egyöntetű hidegzöld fénnyel s olykor tajtékosan felnevetve, ha a szél végighúzta rajta madárlábát. Szemben a Margitsziget még csupaszon terült el az átható napfényben. A fürdő mellett egyetlen, hópehely nagyságú, világossárga bokor villogott a kopasz fák közt, a háttérben a pesti parton egy bokor angyalföldi gyárkémény virágzott gúnyos kőkemény bibéivel. Vince ásított. Húsvét vasárnap volt. Galambok kúsztak el a park fölött és néhány csattogó kör után leszálltak a pázsitra. A fiatalember elpirult és viszszaköszönt. - Rég láttunk, öcsém - mondta az angolbajuszos úr, aki a pad előtt megállt, a nap épp arcába sütött. Kezet szorítottak. - Napozunk, napozunk? Vince nem felelt. Az úr mellett álló elegáns, tizenhét éves hölgy napernyője nyelével a kezére ütött. - Haj, de megverem magát - mondta s édesdeden nevetett. - Már meg sem ismer? Vince is nevetett. - Nem én - mondta. Úgy megcsúnyult, hogy nem ismerem meg! - A fiatal lány felhúzta az orrát. - Adja ide a kezét - mondta -, hadd üssek rá még egyszer. Mióta van Pesten? - Két éve. - Két éve! - kiáltotta a kislány és öklével megfenyegette. - Két éve és egyszer sem jött el hozzánk? Apja is megcsóválta a fejét. - Két éve már, hogy letetted a doktorátust öcsém? - mondta. - Nagy idő! Pécsett vizsgáztál, igaz?