Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Itthon
-Ott. - Édesanyád? - Megvan - mondta a fiú gyorsan s a lányra nézett, aki már megint kacagott. Maga is elmosolyodott, oly csiklandós volt az édes, üde nevetés, amelynek hallatára egy pázsiton csipegető galamb hangosan turbékolni kezdett. A szomszédban a három nevelőnő közül az egyik felkelt s kocsiját maga előtt tolva hazaindult. - Maga csúnyúlt meg - nevette a fiatal lány. - Becsszavamra egész csúnya öreg lett az arca. Hogy csinálta? Vince nem felelt. - Hol vagy állásban, öcsém? - kérdezte az úr. - Sehol! - Csontos, hosszúkás arca kissé elvörösödött, önkénytelenül lesütötte szemét. - Nem sikerült állásba jutnom - mondta csendesen. - A télen két hónapig pénzbeszedő voltam egy információs cégnél. - Hét hónapig? Vince nevetni kezdett. - Két hónapig, bátyám, kettő! - Aztán a helyembe tették az igazgató egyik rokonát, egy ötven éves ügyvédet. Volt vagy hatvan pengő fizetésem! - Ennyi sok! - kiáltotta a lány és összecsapta kezét. - Mihez kezdett annyi rengeteg pénzzel? - Takarékba raktam - mondta Vince s mosolyogva a lány felé fordította arcát. Erős, fehér foga megvillant a napsütésben. - S azóta mit csinál? - Szabad vagyok, mint a pinty, kezét csókolom - s kitárta két karját, mintha egy hatalmas szárnycsapást akarna jelezni, amely akárhová elrepíthetné, ha akarná. A Duna felől hosszú bugás hallatszott. - Nekem is van egy öcsém mondta az úr, alig észrevehető védekezéssel a hangjában -, akit be akarok hozni a bírósághoz s hiába telefonálok, kutyagolok! Nehéz idők, öcsém! - Csék! - mondta a fiatal lány. - Tessék? Már megint bugyogott belőle a kacagás, oly búgon és gyönyörködtetően, hogy akár egy óráig el lehetett volna hallgatni. - Csék - ismételte. - Pocsék. Az, az! - intett Vince a fejével, de aztán nem tudott mit mondani, mert boszszúságára összeszorult a torka s a nyelve egy pillanat alatt úgy kiszáradt, mint a deszka. - Hát azért csak megélsz öcsém, ugye? - dörmögte az úr s bíztatóan intette a fejével. - Amíg az ember fiatal... - Hát persze, bátyám! - mondta a fiú. - Megélek én a jég hátán is! Tekintetük elsiklott egymás mellett, az idősebb úr idegesen elfordította a szemét. - Haza kell mennünk, Lidi... - Mindjárt apus! - A lány ragyogó szemét a fiúra szegezte. - Hallja Vincellér - kérdezte szigorúan -, mit csinál maga egész nap, ha nincs állásban? - Udvarolok - nevetett a fiú.
