Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
- Vannak esetek, amikor a szemérem bujább, mint az odaadás - feleli a férfi halkan. - Mintha egy csokor rózsát túl sok selyempapírba tekerünk. - Nagy ég, ember a tengerben - kiáltja a lány rémülettel a hangjában, amely mély, s mégis fényes, mint a hold ragyogása. - Vagy csak egy nagy hal?... Nem, az se, semmi. Mit mondott a rózsákról? Nem értem, chéri! Kurtán felnevezett. - Apám paraszt Quesmenec-ben, s megtanított a disznók nyelvére, de a költőkére nem. Vagy a kettő ugyanaz? - Cecil érzi, ahogy a lány forró ajkai elsuhannak a szája előtt. De már meg is fordult és futni kezd a folyosó reflektor-fénysugarában. - Vissza kell térnünk - suttogja közben. - A felesége várja magát. De előbb... még egy pillanatra be akarnék menni a gépterembe. Ott állnak egy keskeny vashídon, magasan a tompán dübörgő gép felett, mely mintha híres sztár lenne, öntudatos biztonsággal táncol az ívlámpák fényében. A felcsapó forró olajszagtól eláll a lélegzetük. De Cecil lehunyja szemét, s csak a hölgyparfüm finoman vibráló arabeszkjeit érzi. Lassan a nő mögé megy a keskeny fémszalagon, érzi a karcsú, kemény hát reszketését a vékonyka estélyi ruha alatt. És tessék, egy olajfolt a krizanténsárga selymen! Egy olajfolt - mondja Cecil halkan. - Egy kövér olajcsepp a maga vállán! ismétli és megmagyarázhatatlan viszolygást érez, mintha ez az olajfolt az ő lelkét mocskolná. Látja, hogyan áll meg a lány, hogyan vet oldalpillantást a ruha vállára. A következő pillanatban Denise felemelte kezét, s nyugodt, erőteljes mozdulattal leszakította a piszkos selymet a testéről. A könnyű rongydarab néma madárként lebegett a dübörgő gépek felett, majd élettelenül hullott alá. Cecil még soha életében nem érezte olyan egyértelműen, mi az, ha egy nő valakit mindenestül birtokol. Boldogságában vörösre vált szeme előtt a világ. Ugyanakkor könnyű szorongás is megérintette, hiszen éreznie kellett, milyen elragadtatás önti el, mennyire oda van, s hogy a könnyű flört baljós sebességgel közelít a szenvedély felé. - Vannak férfiak, akik nem érdemelnek jobbat, mint hogy az ember azonnal készségesen a rendelkezésünkre álljon - mondja előtte a sötét hang. - Az ilyenek csak veszíthetnek a hosszabb ismeretséggel. Horace, emlékszik fiatal angol barátjára, ott Kalkuttában? Nem, nem kérdezünk... ez tisztességtelen! De vannak mások, akiknél az ember nagyobb téttel szeretne játszani, mert több a fedezetük. Mehet életre-halálra is a dolog, chéri! - Hangja ez utolsó mondathoz már csaknem rekedtesen érzéki. - De nekem feleségem van - gondolja a férfi ijedtségébe belesápadva és selyem zsebkendőjével betakarja a mezítelen vállat. Lemennek a vaslépcsőn. A tágas, szellős fedélzet csupa piros-kék lampion. Gyermekálmokat idéznek, akár az árnypettyes alakok és mormolászásuk az imbolygó fények alatt.
