Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

Troyat, Henry: Dosztojevszkij. 1943. Cserépfalvi. (Sárközi Györggyel közösen.) Urbanitzky, Grete: A nagy álom. 1943. Keresztes. (Fodor József neve alatt.) Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól. 1945. Révai. (Sőtér István fordításának átdolgozása.) Borgese, Giuseppe Antonio: Útvesztő. 1946. Anonymus. Tarlé, Jevgenyij: Napóleon. 1946. Cserépfalvi. Schiller, Friedrich: Haramiák. 1949. Franklin. A hagyaték iratai között még számos más műfordítási szerződés található, jegyzékünkbe azonban csak a megjelent munkákat vettük fel; azokat, amelyek a Magyar Könyvészet 1921-1944. VI. Nyelvészet-irodalom (Bp. 1981.) kötetében is szerepelnek. Ezúton mondunk köszönetet Egri Péternek, aki a mások neve alatt megjelent művek azonosításában adott értékes segítséget. A Kék üvegfigurák előszavában elmondtuk, hogy viszonylag milyen egyszerű volt a pályakezdés elbeszéléseinek kötetbe rendezése, mivel azok túlnyomó többsége egyetlen folyóiratban, a Nyugatban látott napvilágot, s jeleztük, hogy ezzel szemben milyen bonyolult a húszas évek novelláinak az összegyűjtése, mivel az ekkor írottak csak a több országban szétszóródott emigráció lapjaiban és folyóirataiban férhetők hozzá; továbbá, hogy e magyar közlések mellett ezúttal az idegen nyelvüeket is számba kellett venni. - Hasonló a helyzet a harmincas években is, bár Déry írásainak java része ekkor már itthon jelent meg, s e források száma is valamivel alacsonyabb, mint tíz évvel korábban. A szóródás mértéke azonban, mivel az írót egyetlen laphoz sem kötötték szorosabb kötelékek, netán szerződések, még így is eléggé nagy; sok bennük az esetlegesség és alkalomszerűség, amit az alábbiakban a közlések egymástól gyakran távol eső évszámai is érzékeltethetnek. Déry írásai ezekben az években a leggyakrabban a baloldali sajtóban kaptak nyilvánosságot: a liberális Újságban (1930, 1931, 1932, 1936, 1937, 1938), a szabadkőművességhez közelálló Magyar Hírlapban, az 1910-ben indult Világ szellemi utódjában (1930, 1937), illetve az objektív tájékoztatást nyújtó s utóbb az antifasiszta ellenállást is megkísérlő Pester Lloydhan (1932, 1934, 1935, 1936, 1938, 1940, 1941, 1942). Kivételképpen a mértéktartóan kormánypárti Pesti Napló (1930, 1931, 1932, 1933, 1934, 1935, 1936, 1937, 1938), illetve a mozgékony és jól tájékozott Pesti Hírlap Vasárnapja (1930, 1931, 1934) is elfogadta verseit és elbeszéléseit, - elsősorban ismeretségi alapon: az előbbinek Szántó Rudolf, az utóbbinak Szegi Pál volt rovatvezetője, akik még az emigráció éveiből ismerték Déryt, s elismerő recenziókat is írtak az 1928-ban megjelent Énekelnek és meghalnak című verskötetéről. (Ld. a