Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

ELŐSZÓ Kötetünk - a pályakezdő, majd a húszas években írt elbeszéléseket közzé tevő Lia és Kék üvegfigurák után - Déry Tibor 1930 és 1942 közötti novelláit tartalmazza. A harmincas évek eleje még változatlanul az útkeresést jelentette Déry számára. Szürrealista írásai nem keltettek visszhangot, beilleszkedése továbbra sem sikerült; egyik regényhőséhez hasonlóan ő is csak „átutazó"-nak tekinti magát hazájában, s egy elkeseredett pillanatában még arra is kísérletet tesz, hogy (193l-l932-ben) német íróként próbáljon érvényesülni - Berlinben. Azonban éppen ez a menekülés győzi meg arról, hogy németföldön gyökértelen, hogy csak anyanyelvén tud művészileg érvényes módon megszólalni. Berlinben szemtanúja Hitler hatalomra kerülésének és az azt kísérő baloldali ellenállásnak. Úgy érzi, ifjúkorának szabadság-eszményeit ebben a mozgalomban tudja kiteljesíteni. Saját szavai szerint: ekkor válik igazi íróvá és forradalmárrá. E felismerés valóban fordulatot idéz elő munkásságában: megírja a berlini élményeit tartalmazó Szemtől szembe című kistrilógiát, majd 1933 és 1938 között élete egyik főművét, A befejezetlen mondatot. írói munkásságának ezek a vonatkozásai azonban nem jelennek meg publikációiban. Az 1930-ban közzétett Az éneklő szikla című regény nem más, mint a bécsi Panorámában 1922-ben folytatásokban megjelent A menekülő ember újraközlése, az Országúton (1932) pedig Alkonyodik, a bárányok elvéreznek címmel volt olvasható a Nyugat 1924-1925-ös évfolyamában. Ezekben az években egyetlen új műve jelent meg önálló kiadványként (s az is csak mint a Nyíl regényújság füzete): Az átutazó (1933. 3. sz.), amelynek hőse Déry életérzését és sorsát kívánta megjeleníteni. Előttünk áll tehát az életmű egyik legjelentősebb pályaszakasza, amelyről csupán néhány rövidke részpublikációból szerezhetett tudomást a korabeli irodalmi élet, illetve az olvasó. Déry nevével legfeljebb a sajtóban lehetett időnként találkozni, vagy az egyre sűrűsödő idegen nyelvű fordítás-kötetek címlapjain. - Valamiből meg kellett élni, s írástudóként már csak ez a féligmeddig rabszolgamunka maradt számára; a harmincas évek elején jórészt maga rekesztette ki magát az irodalom hétköznapjaiból, utóbb pedig a zsidótörvények kényszerítették a pálya szélére. Előző kötetünkhöz hasonlóan ezúttal is elkészítettük azoknak a köteteknek a listáját, amelyek magyarítása Déry nevéhez (vagy álnevéhez) fűződik. Már csak azért is, mert e lista önmagában is érzékeltetni képes azt a szellemi kalo-