Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

A lélekfényképész Korabeli megjelenéséről nem tudunk, s kézirata sem áll rendelkezésünkre. Először: Der Seelenphotograph. Süddeutsche Zeitung 1967. máj. 6/7. (Rövid bevezetője szerint eredetileg németül íródott s közlése az író május 5-én tartott müncheni felolvasó-estjéhez kapcsolódik.) Magyarul: Vigília 1971. febr., 2. sz. 110-113. - Doromby Károly fordításában. Tárgyi- és életrajzi vonatkozások: a két szereplő betűrövidítéseinek névfeloldása egyértelmű: T.= Tibor, illetve A.= Aranka. A történet tehát ismét a Böhm Arankához fűződő nagy szerelemhez kapcsolódik. - Csupán szatirikus visszaemlékezés, vagy a szakítás egyfajta légiesített eszköze, indoklása is? Ma már eldönthetetlen. A V\gi\<ú-beli közlés alcímében - Mr. Knockout úti jegyzeteiből - Déry maga sorolja a Knockout-elbeszélések közé. Hangvétele és tematikája azonban korábbi eredetet sejtet. A félszemű lélekfényképész - az Arumintavásár Mr. Smithszének rokona - valószínűleg a sorsot és annak vakságát van hivatva parodizálni. előrehajolva áll az út kanyarulatában. A. után néz, akinek világító alakja éppen most siklik át az üvegszínü napfényből a bükkerdő A • árnyai közé. T. úgy áll ott, akár egy fa. Ha hirtelen szélroham kerekednék, könnyzáport rázna ki a testéből, mint harmatot a fa koronájából. Búcsúkönnyeket, amilyeneket soha sem ejtenek, mert túlságosan valószínűtlenek: T. két óra múlva viszontlátja A.-t. Szíve mégis annyira át van itatva a szerelem édes mélabújával, hogy ha csak egy ujjal hozzáérnénk, sűrű sorokban, mint a verejték szűrődnének ki belőle a csillogó könnyek. - Jó napot! - mondja egy hang mögötte. - Jonathan Smith, lélekfényképész vagyok. T. meglepetten hátrafordult. A nagy, napsütötte réten, amelyen néhány pillanattal ezelőtt még senki sem járt, most egy világosszürke nyári öltöny állt, fölötte egy arc. Az arc beszél. A jelenség megmagyarázhatatlan. Egy pillanattal ezelőtt még közel s távol senki emberfia nem volt látható, s most itt köhécsel, dohányzik és beszél T. mellett egy ember, olyan magától értetődőn, hogy