Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
A fiatal leány boldogan viháncolt. - Öreg vagy mint a szépség és fiatal mint a divat - folytatta a vendég. Tűnődve nézegette a félhomályban csillogó kőarcot. A tört ablak egy résén behúzott az északi szél és sóhajtva kisimított egy nehéz fürtöt a széles homlokból. - Van szeretőd? - kérdezte Knockout úr. A fiatal leány csendesen mosolygott. - Szeretlek - folytatta Knockout úr meggyőzően és meggyőzve. A fiatal leány édesen viháncolt. A vendég úgy érezte, hogy hazatalált. Itt fogok gyökeret ereszteni, gondolta magában, e tűnődő táj közepette, amelyre már olyan régen vágyom..., terebélyes fa a béke bárányfelhői alatt! Ezzel a leánnyal fogok élni, fiatal leheletéből bátorságot, széles gesztusából nyugalmat így fogok meríteni... Meg fogok ismerkedni szüleivel s becsúszni meleg családi életükbe, mint angolna a langyos iszapba... Amikor a fiatal leány elbúcsúzott s egy nagyobb társasággal együtt elhagyta a pajtát, Knockout út már találkát kapott tőle másnap estére. Egyedül ült most az asztalnál s nézte a mélyben fehéren habzó tengert. A csillogó sziklaösvényen a távozók csoportja sötét labdaként gurult a part felé, egy-egy rekedt kiáltás hallatszott még a mélyből, egyre távolodva. - Miért kezdett ki ezzel? - kérdezte a riporter, aki közben visszatért az asztalhoz. Szájából erős sörszag áradt. Knockout úr kérdőjellé merevedett. - A férje féltékeny természetű s bár már hatvanéves elmúlt, hírhedt verekedő -folytatta a riporter s uvdariatlanul ásított. - Azonkívül nem jó szemmel nézik a városban, ha egy asszony, akinek már gyerekei vannak... - Gyerekei? - ismételte Knockout úr s ég felé tárta két karját. - Nem tudta? - kérdezte a fiatalember meglepetten, miközben kalapját a fejére tette s kifizette a cechet. - A leányai már mind férjhez mentek, a legfiatalabb két héttel ezelőtt. Hiszen Brünhilda már ötvenéves elmúlt. Az egyik unokája... Botladozva másztak le a város felé. Knockout úr keveset beszélt útközben. Áhítatos tisztelet töltötte el egész lényét a mindenható és ravasz természettel szemben. Legszívesebben keresztet vetett volna, mint a középkorban, ha egy boszorkány keresztezte az ember útját.
