Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
Végül: a riporter, illetve a riport sem önirónikus kitalálás. Útja során Déry tucatnyi újságíróval ismerkedett meg, nevük, címük pontosan feljegyezetett az említett fekete színű noteszben, s a Stockholms Dagbald 1931. szeptember 11-i száma Ni ha det bra, säger en besökande ungrare címmel közli egy „ Yerl" szignót használó kollega interjúját írónkkal. (Szövegét ld. sorozatunk készülő 5. kötetében.) „Mr. Knockout" helyett ezúttal is a Déry által később használt „Knockout úr " alakot használtuk. K nockout úr úgy vélte, hogy eleget utazott. A civilizált világ first-class szállodái enyhe undorral töltötték el. Kelet romantikus lacikonyháit unta. Elhatározta, hogy egy időre békés polgári környezetbe költözik. Athosból, Dél-Görögországban, lóugrással ferdén, Varsón át Stokmarknesbe utazott, Skandinávia északi csúcsára, ahol a „Hotel Svea"-ban egy zöld bársonydívány s horgolt ágyterítő fogadta. A szoba egyetlen ablaka az udvarra nyílt, (ahei) itt hosszú sorokban zölden csillogó halak lógtak a szárítókötélen. Knockout úr hét bőröndjét és számtalan fényképezőgépét Varsóban hagyta, attól tartván, hogy Stokmarknesben fel találnak tűnni. A szállodába egy (lastmomcnt) szál táskával s egy esernyővei érkezett s vacsorára két sült heringet rendelt. Ennek dacára már első esti sétáján négy vadidegen férfi köszöntötte őt, ijedt alázattal, a tiszteletteljes csodálkozás sűrű pislogásával. A községnek hétszáz lakója volt. A plébános kivételével, aki beteg feleségét ápolta, öt és hat óra között valamennyien a hosszú főutcán korzóztak. Klemet Klemetsen, a lapp pásztor is megjelent egy félórára kutyája kíséretében. Hét órakor az utca hirtelen kiürült s amikor Knockout úr kilépett szállodájából, a falusi nyugalom láttára (osztatlan) szívét nagy megelégedés fogta el. Végigjárta az utcákat, halkan dúdolva, majd hangosan fütyörészve s a kirakatokat nézegette. Az egyik bolt előtt teljes tíz percet töltött: a párás üveg mögött műértő rendben egy üveg tej állt a középen, jobbról egy köteg hosszúszárú rebarbara, balról egy barnára fonnyadt citrom, míg az üresen maradt hely újságpapírral volt beragasztva. Knockout úr úgy vélte, hogy a kép hiány nélkül fejezi ki e nép lelkének romlatlan egyszerűségét. Alig tudott elválni tőle. Nyolc órakor hazament és lefeküdt aludni. Másnap kora reggel a helyi lap riportere keltette fel. Azt kívánta tőle, a világot járt utazótól, hogy közölje vele az országról való pontos benyomásait, kimerítő véleményét az ország irodalmáról, az eszperantista mozgalomól, a világkrízisről s az antialkoholizmusról, majd egy éles, sokszorosításra alkalmas fényképet követelt s megjegyezte, hogy okvetlen számít megjelenésére az
