Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
Lacikonyhák mellett haladtak el, melyekből vastagon folytak ki a szagok, mint nyitott belek, meztelen gyerekek táncoltak zümmögve a hulladékok között, lovak és öszvérek gőzölögtek vörösrefött háttal a nap alatt, amely néha elsötétedett, mintha légyrajok piszkítanák be. Olykor egy autó süvített a tömeg közé és mint egy bomba, vastag felhőt vert fel jajgatásból és szitokból. Knockout úr becsukta szemét, száját, egy angol parkról álmodozott, fürdőkádakról. Olykor egy újabb cigányasszony csatlakozott a menethez, vagy egy fehérszakállas aggastyán, ezüstveretü pisztollyal selyemövében, akik mindannyian pénzt követeltek a magányos férfitől, majd boldogító gondolataival magárahagyták. Két forró óra leforgása után Knockout úr megszámolta az előtte haladó csoportot: húsznál több férfi és nő volt, akik hallgatva, komor arccal meneteltek előtte. Egyikük vagy másikuk olykor hátrafordult s méltóságteljesen intett fejével. Knockout úr néha azt hitte, hogy álmodik. - Ez az! - gondolta. - Ez az igazi hajsza a boldogság után, egy falka kutyával orrom előtt, ismeretlen utakon, ismeretlen országban, egy soha nem látott alak után, aki a hanyatló nap vörös páráiból hirtelen kifordulva, oly nyelven szólít majd meg, amelyet soha nem fogsz megérteni! Az előtte haladó csoport hirtelen megállt. Dombok elé értek, távol a várostól; mellettük, bokor alá rejtőzve, halálrafáradt patak mormogott. - Ott - mondta a vén cigányasszony s megfogta Knockout úr vállát -, ott fenn a dombon, szép leány, gyönyörű leány, fiatal leány, menj fel! Knockout úr bólintott s lassú óvatos léptekkel elindult az úton. Amikor röviddel utána egyszer hátranézett, látta, hogy lenn a völgyben a cigányok csoportja sietve tart a város felé. Friss szelecske fújdogált, a hintáló magas fűben az est utolsó méhei zümmögtek. Knockout úr lassan folytatta útját. Minthogy pesszimista volt, tudta, hogy mi vár rá fenn a dombtetőn: nem egy gyönyörű leány, hanem önmagán való kishitű szánakozás. De minthogy költő is volt, mint minden pesszimista, világi gyengeségének tudata megerősítette. A dombtető üres volt. Keskeny völgy következett utána, mögötte újabb kúpalakú domb. Knockout úr leballagott, felballagott. Késő este egy falusi kocsmába ért, ahol a hosszú éjszakát forróvérű fiatal (csípő férgek) poloskák társaságában töltötte.
