Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
feléjük, fehér kabátban, rajta végtelen sok ezüst gombbal. Egy csendőr is csatlakozott hozzá, fekete uniformisban végtelen sok arany gombbal nadrágján. Knockout úr bámulva nézte őket, mert nem tudta, hogy az ország királyának apósa gombgyáros. A két vitatkozó úr szétvált s Knockout úr folytatta útját. Azzal a gyanúval élt, hogy elfelejtette szállodájának nevét és címét s ezért minden oly gondolatnak, mely a hazatérést juttatta eszébe, félénken kitért útjából. Hirtelen magasnövésű, fekete selyembe öltözött cigányasszony állta el útját. Az arca ráncos és fekete volt, mint egy szántóföld, apró vén szemével szaporán pislantott. Knockout úr barátságosan nézte. Nem az az ember volt, aki bármilyen szellemi vagy földi kalandnak kitér az útjából, különösen olyankor nem, amikor elfelejtette szállodájának címét. - Szép leány! Szép leány! - mondogatta a vén cigányasszony, egyik kezével a messzeségbe mutatva, míg a másiknak mutatóujját figyelmeztetően ajkára nyomta. Knockout úr egy pillanatig elgondolkodva nézegette az olajos fekete kezet; szórakozott pillantást vetett az üvöltöző tömegre, amely színesen és zsírosan, mint a kanális vize, hullámzott a keskeny utcán, azután (elhatározta) elszánta magát. - Kit tudja? - gondolta, mialatt a cigányasszonynak egy bankjegyet csúsztatott a kezébe -, ki tudja, ha nem találkoztam-e végre sorsommal. S álmodozva követte a magas, selyemben suhogó alakot, aki karpereceinek s gyűrűinek arany csörgésével, határozott léptekkel haladt előtte. Néhány perc múlva az asszony megállt egy idősebb tömzsi nő előtt s hadonászva, hosszan magyarázott neki. - De hisz ez már nem lány - gondolta Knockout úr szkeptikusan, s ijedten hátralépett, amikor a tömzsi jelenség rugalmasan, mint egy párduc, hirtelen feléje ugrott. Fekete szeme ravaszul pislogott. - Szép leány! Szép leány! - suttogta, egyik kezével a messzeségbe mutatva, míg a másikat gyermeki bizalommal Knockout úr mellényzsebébe helyezte. A szegény kövér kéz oly piszkos volt, hogy Knockout úr nem állhatta meg, hogy egy bankjeggyel azonnal le ne takarja, mint Isten Noé ágyékát egy ronggyal. A tömzsi nő erre a soványhoz társult; ketten elől haladtak, az álmodozó három lépéssel mögöttük. Amikor röviddel utána a két asszony egy harmadikkal találkozott, aki gágogva azonnal nekirontott Knockout úrnak, ez már tisztában volt a helyzettel. - Gyönyörű leány! Fiatal leány! Pszt, pszt! - közölte a 3. sz., aki a változatosság híve volt nyílván; de mielőtt még karját a szokott áhítatos módon kitárhatta volna, Knockout úr már a kezébe nyomta a pénzdarabot s a karaván haladék nélkül folytatta útját. Lassan távolodott a Cityből s a külső városrészekbe nyomult előre, amelyek védőn, oly szeretettel fogták körül a drága, benső magot, mint táncoló legyek a cukrot.
