Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

Zsuzsanna és a hölgy Németül először: Susanna und die Dame. Die losen Blätter 1931. okt. 1. 1. sz. 13. Utánközlése: Pester Lloyd 1935. jún. 14. 134. sz. (regg. kiad.) 2. - Kéziratáról nem tudunk. A mamának írt, 1931. október 27-én kelt levél szerint (Id. „ Liebe Mamuskám/ " Bp. 1998. 185. tétel), már eleve németül fogalmazta. Magyarul itt először, Tandori Dezső fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a bibliai Zsuzsanna és a vének történetének modern, „emancipált" változata. A földrajzi környezete leírásából arra lehet következtetni, hogy az írást elindító élmények Déry 1928-ban tett olaszországi látogatásával, Capri szigetén szerzett benyomásaival kapcsolatosak. (A kis sziklás öbölről - az Arco Naturale mellett - a helyszínen készített jegyzeteiben is megemlékezik. Ld. Daturafák kertje. Tekintet 1998. 4. sz.) Feltevésünk mellett szól a fürdőző hölgyeket meglepő „cavalliere Maiotti" neve is. Déry két évvel korábban, 1926-ban ugyanis Perugia ban a „villa Maiotti "ban lakott, s a Capriban befejezett munkája után 1928-ban is felkereste a villát, illetve egykori házigazdáit. Ld. még a Fecskék című elbeszélés bevezetőjét. tt ment a keskeny ösvényen, mely hosszan ívelve követte a sziget déli sziklás partját, akár egy kézjegy. A levegő feltorlódott, mint zivatar V-^ előtt, a Földközi tenger kísértetiesen szikrázott, moccanatlanul - fekete szirtek közt. Ekkor intermezzóként: sebes széllökés jött, bohóckodva zúdult be a színre, bucskázott, fehér habtaraj lást fröccsentett a partra. Ment tehát ott, visszamosolygott, s csönd volt megint. Egy pillanatra tanácstalanul megállt. Előtte fekete öböl nyílt, szobányian kicsiny, egyetlen szűk bejárattal a sziklafalak közt. Visszanézett az útra, aztán ki a tengerre: a természet néptelen volt. Nyomban belépett az öböl terébe, egy kis barlangszerű falnyiladékban levetkőzött, majd kecses, hosszú léptekkel, futva indult a víz felé. - Ó - mondta meglepetten, ahogy teste szokatlan fehér tükörképét megpillantotta. Feje fölött sirály csattogott el. Ő elpirult, nevetve rázta meg fejét, s már ugrott is a vízbe. Lassú, nyugodt mozdulatokkal, crawlozva haladt a nyílt tenger felé, mely mintha kerevetként várta volna künn lassan ringatózva. Ahogy a szirt túlján hirtelen megpillantott egy fejet, felbukkanóban, majd nyomban alatta az üvegtiszta vízen egy emberi test sápatag körvonalait, egy