Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A szórakozott ember
berekkel szemben. Azt véltem észrevenni, hogy emlékezetük kormányozható, vagyis csak akkor hagy ki, ha szükség van rá, hogy kihagyjon, hogy álmodozó adósok ugyan, de talpukon álló hitelezők, hogy réveteg hivatalnokok fölfelé, de óraműbeli főnökök lefelé, hogy feledékenyek, ha unt és hogy pontosak, ha új szerelem ügyében kell cukrászdában találkára megjelenniük... Azt véltem észrevenni, hogy az ilyen slendrián, magáról is elfeledkező, álmodozó, nem erre a földi életre teremtett bájos és megható szórakozottság vérfagyasztó pontosságú geometriai ábrává válik abban a pillanatban, hogy saját érdekeiről van szó... Én kérem, amikor ez a történet lejátszódott, épp Bécsben voltam. De előbb még meg akarom kérdezni: nem vették még észre, milyen ravaszok a szórakozott emberek? S hogy bosszúállóak is többnyire? (ugy e korom?) Teszem, itt van Dénes barátom. Medikus és amellett zenész. Hát az ilyen szórakozott ember! Teszem, megkéred, hogy hozza el holnapra, este hét órára, a Café Zentralba Köbellin tankönyvét a szerves kémiáról. Százat tehetsz egy ellen, hogy éjfél felé fogod csak megtalálni, persze, nem a Zentralban, hanem a Café Kaiserhofban, amint iszonyúan ásít s panaszosan néz reád, amiért felültetted és már két órája váratod itt, holott megígérted, hogy pontosan tíz órára... - Hol a Köbellin? - kérdezed. - Micsoda kérlek? - mondja. - Szóval megint elfelejtetted? - mondom és bosszankodom magamon, hogy minek is bízom meg (még mindig) benne. Szégyenlősen néz rám. - Hát igen! - mondja. Álmodozik. Nagy szürke szeme, mint két szürke tó, amelyekben angyalok tükröződnek, amint épp aranyhajukat fonják. Révetegen szimatol. Angyalszag van körülötte. - Légy szíves, hozd nekem vissza holnapra - mondja - azt a nadrágot... - Micsoda nadrágot? - A nadrágomat - mondja kissé türelmetlenül -, amit Pörtschachban kölcsönöztem neked. - Négy éve, hogy együtt nyaraltunk Pörtschachban és tényleg nekem is rémlik már, hogy (ak-k-er) ott egyszer kölcsönadott egy foltozott... Hát ilyen a szórakozott ember! Vagy, ha vendégségben vagytok együtt, elmenet, szórakozottságból felveszi a házigazda kalapját. Miért? Mert ő kalap nélkül jött, az övét odahaza felejtette s már elfelejtette, hogy elfelejtette. Vagy meg van híva week-endre nagynénjéhez Balatonberénybe s este lefekvéskor, persze, hogy szórakozottságból, a saját szobája helyett az unokanővére szobájába nyit be, épp abban a pillanatban, amikor az a harisnyáját veti le édes, fehér lábacskájáról. Százat lehet tenni egy ellen, hogy az ötvenéves Melanie nagynénje szobájába sohasem nyit be tévedésből, amint az épp a harisnyáját húzza le édes, fehér lábacskájáról... nem, arra a fejedet teheted, hogy nem fordulna elő s ha száz évig weekendezne Berényben. Persze, azért néha a saját kárára is szórakozott. Például
