Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

Bunty és Edgar Első megjelenése: Bunty und Edgar. Pester Lloyd 1941. jan. 20. 15. sz. (esti kiad) 3. (Theodor Dániel álnéven.) - Kézirata nincs. Magyarul itt először, Tandori Dezső fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a már javában dúló második világháború idején a semleges kutyatémák kerülnek előtérbe Déry tárcáiban (amint ezt a következő írás bevezetője programszerűen meg is fogalmazza). Bunty és Edgar - Georgi „neveltjei" - már a mamával való levelezésben is felbukkantak. Ld. a „Liebe Mamuskám!" 275. tételét (Déry Archívum 10). Georgi London és a Panama csatorna közti cikázásairól szintén szó esik a mama egyik Mallorcába írt beszámolójában. Ld. uo. a 243., 261. és 265. leveleket. A hétköznapok leírásai s az „A. " = Árpád utcából a Dunapartra vezető kutyasétáltatások némiképpen a Niki tizenhárom-tizennégy évvel későbbi leírásait előlegezik. hogy ott állnak kurta, vastag kis lábukon szorosan egymás mellett, s bánattól dermedt pillantásokat vetnek utánam, amint magam mögött JL ^becsukom az ajtót, de őket nem viszem magammal, szúrást érzek különben érzéketlenné vált szívemben. Megfordulok, elnézem őket - akár ha saját fájdalmam akarnám feljebb szítani - a befüggönyzött ajtóüvegen át. Buntynak, a kisebbiknek, a koromfeketének ezekben a kimondhatatlan pillanatokban a két mellső lába a fájdalom nagy, kerek 0 betűjére zárul, füle-farka lekonyul, három kis gyászlobogó, szeme csaknem üveges, gerince kicsit megroskad. Edgar - kövér és deresszürke - tanácstalanul nézi az ajtót, a szellemtelenség fajankósan mókás szelleme: mert nem igaz az, hogy a gyász nemesít! A fájdalomnak vagy az örömnek bármiféle túlcsordulása torzít a lélek nemesen egészséges építményén, amely különben minden tagjában a legalkalmatosabban hajladozik a fájdalmas vagy vígságos szelekben... S így adódik, hogy két hön szeretett skót terrierem egy pillanatra csaknem viszolygást kelt bennem, ahogy ott állnak moccanatlan az üvegajtó mögött, a legeslegnagyobb földi fájdalom, a búcsú zsoltárénekévé torzulva. 0, szívkeserv! A gardróbban élnek, kis zug ez a háló- s a fürdőszoba közt, napközben viszont inkább az emberi lakóterekben tartózkodnak, legszívesebben karszékek ölén, székeken, melyek használata azonban nekik nincs engedélyezve. Ha