Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

hely a kutyáknak, Gipsy hamarosan forgalmi akadály lesz, mert kíváncsian s bátran, amilyenek már csak a nők, meg-megáll egyre a kavargásban, a lábak előtt, s így néz le tágra meresztett szemmel, remegő orral a mélybe. Teddy gyáva férfi személy - a túlsó oldalt kultiválja, oda rángat; ő, mondom, igazi férfi, megérti a mélységek veszélyeit, fél az ilyesmitől. Ugyanakkor a szerelmese is a túlsó sávban haladó gépkocsiknak, melyeket olyan jól meg lehet ugatni, sőt, meg is harapná őket, ha az az átok póráz nem tartaná vissza. Mintha sugallat szállna meg, hirtelen a járdára tapad, s el akarja tépni-rágni pórázát. A póráz egy pillanat alatt elzárja a közlekedők útját, az emberek összetorlódnak. - Puli, puli! - kiáltja gyengéden egy kövér hölgy. Egy úr már botladozik is, de mosolyog. Teddy megfeledkezik a pórázról, farkcsóválva ugrik neki egy fiúcskának - jószerivel még maga is gyerek, isteníti a gyermekeket. Ha Teddy valakinek nekiugrik, mosolyog az érintett (tehát tulajdonosának megadatik, hogy mosolygó embertársak közt járja élete útját - ennél kellemesebb társasformát nem is nyújthat az emberi nem). A nap forrón perzsel, a folyó illatai felkavarognak a hídra, a szél akácvirágok mézes illatát hozza a szigetről. - Pss, pss - pusmog valaki, meg akarná simogatni Teddyt. Más valaki rámiákol, egy harmadik a fenekére ver, gyermetegen viselkedik, hogy felhívja magára a figyelmet. Ám Teddy hirtelen nekilódul, mögötte „kormányosa", mert hogy: megpillantja messze maga előtt Gipsyt; aki szintén nekilódult, mögötte Else kisasszony, fehér zászlócskaként kecsesen leng, repdes és szaporáz. Ha ennek a délutánnak a teljes történetét vázolni akarnók, betöltené e lap megannyi hasábját, holott az újság inkább másféle hírek adására hivatott. Szökkenjünk előre hát a hajdani római cirkusz helyszínére, Aquincumba, melynek föemelvényeiröl egyszerre száz fej emelkedik, érdeklődve szemlélvén a fekete kutyapárost, amely magasba emelt farokkal és földet fürkésző, remegő orrcimpával vágtat körre kört, ismerkedni próbálván egy teljességgel idegen világgal. Jobbra egy akác tövében férfi ül, ellenszenves, ferde arcú, hívogatni kezdi: Gipsy erre rámered, szétveti lábát, farkát kavargatja, erőteljesen ugat hozzá, mint aki vissza akarja dobni a ferde arcú alak dallamtalan szavait. Gipsy bárányszelíd, de ha valaki nem tetszik neki, nagyon határozott lesz rögtön. Ilyenkor kis hap-hap hangokat hallat, élesen-gonoszan kaffog, ami bizony erősen fullszaggató. S ha Teddy ezt meghallja, ö is nyomban csaholni kezd, mint a megszállott. Öt percbe sem telik, s a római cirkusz máris őrült hangok kavalkádja, kész bolondokháza: mert a megugatott egyén gitárral védekezik, s hamarosan csatlakozik hozzá egy tangóharmónika, majd jön egy fuvola, s pillanat - amikor a kutyák az ugatással a csúcspontra érnek, már túl is harsogja őket egy cigánybanda, a vízperem felől, Gipsyt ráadásul hátulról még egy további gitárral is megtámadják.