Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

- Nem. Nem teheti! - Milyen minőségben hivatalos? - Mint tanú! - Édesen, jóakaratúan nevet. - Nyilván csak veszekedett szamárságokat hordanék össze, nem igaz? Tökrészeg vagyok! - S megint lekötelezően nevet, felsőtestét is ingatja hozzá már, mintha a vidámság ingája volna. E sorok szerzője is nevet. - Inkább ne menjen! Búcsúzóul: kézfogás. Az idegen lelkesen hintál. - Köszönöm - hebegi udvariasan. - Vagyis maga, intelligens ember lévén, nekem azt tanácsolja, hogy ilyen állapotban én... A kávéházban a derék ember másfél órát dolgozik egy regényen. Tizenkettőkor meg kell szakítania a munkát, hogy pénzre tegyen szert. Két szerkesztőség jön számításba. Az egyikben neki tartoznak pénzzel, a másikban ő adós. Az előbbit keresi fel. A sors cselvetései A nehézségekkel küzdő lap szerkesztőségének több be- és kijárata van. Ha valaki bejön az egyiken, az igazgató, akinek utalványoznia kellene, kimegy a másikon. E sorok írója bemegy az egyiken, ahol szokott, végighalad, mint oly gyakran, egy hosszú, erősen porszagú folyosón, eléri az igazgató szobáját, persze üresen találja, innen sok szobának van be-, ide ugyanígy soknak kijárata; ő megy tovább a folyosón, áthalad még hatnyolc szobán, mindenütt pénzre váró emberek. Végül egy kijáratnál megtudja, hogy az igazgató épp távozott az irodájából. Szerzőnk gyanút fogva néz az informátor arcába, sarkon fordul, visszamegy az igazgató szobájába, amely nem üres, persze, a direktor ott kuporog egy sarokban, mint egy poros pók, s kelletlenül veszi tudomásul, hogy alá kell írnia a kiutalást. Szerző a pénztárhoz siet. A pénztár már zárva. Dohszag leng. A következő kifizetési nap egy hét múlva lesz, már feltéve, ha akad pénz a kasszában. A gépírókisasszony azt tanácsolja a derék embernek, jönne vissza inkább két hét múlva; a következő hét hóvége, minden lehető pénzt másra tartalékolnak. Nagynéni és jóbarát Az út az első szerkesztőségből át a másikba - eseménytelenül telik. Süt a nap, a szép őszi idő csitítgatja a csendben felerősödő rosszérzést. A Nádor utcában szerző találkozik egyik legkedvesebb nagynénjével, a 76 éves J. nénivel. Az idős hölgy gyorsan panaszkodik egy kicsit az életre, aztán szapora léptekkel átvág az úttesten, hogy a szemközti L. kölcsönkönyvtárból egy detektívregényt vegyen ki. Ez megörvendezteti a derék embert, felér egy pohár konyakkal. Egy barátjával találkozik, Gelléri Andor Endrével, aki ugyanolyan