Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Itthon
E munka célja az, hogy leírja egy derék ember napját. Kiválasztani pedig egy tetszés szerinti napot fogunk: hogy a mélyebb értelem s az irónia szóba se jöhessen mellette, ellene. Eleve lemondunk minden mélylélektanról is, valamint távol tartunk munkánktól minden olyan motívumot, mely az események kellemesen csillogó, tiszta felszínét alulról kétesen árnyékolhatná. Szóljanak önmagukért az események - már ha valóban meg tudnak szólalni. Az események kicsinyek és jelentéktelenek, ahogyan már az a mindennapos események szokása. Az élet alapanyagának szürkecsíkos alkotóelemei ök. De - hogy a véletlennek is lehetőséget adjunk -, nem holmi átlagos hétköznapot választottunk, hanem a legmozgalmasabb és leginkább dallamos napot, egy szombatot. A hétnek vége ez, a vasárnap kezdete. Legyünk egészen pontosak, 1937. október 8-áról van szó. E nap semmiben sem költői, hajszálpontos leírása így hangzik hát: Reggeli munka és közjáték E sorok írója, a derék ember reggel kilenckor ébred, szerencsésen megkerüli hajójával az első korai neuraszténia-szirteket, lásd telefonhívások, reggeli posta, beszélgetés a különben hőn szeretett, de e korai órán olykor zavarónak ható anyával, majd nehéz, naponta ismétlődő belső küzdelem után úgy dönt, megborotválkozik, utána pedig kilép a ház kapuján. Útja a munkahelyére, a kávéházba vezet. Az a mintegy húsz lépésnyi kitérő a trafikba, ahol naponta 11 puha Leventét és 6 Hercegovinát vásárol, a derék embernek évek óta változatlanul ugyanazt a naponta visszatérő lelki megpróbáltatást jelenti, mintha e néhány, a munka előtt elvesztegetett perc tisztítótűzként égetné. A munkának 10 órakor kell kezdődnie s 2 óráig kell zavartalanul tartania, majd később délután és éjjelente is folytatódnia kell, egészen az önpusztításig... A derék ember kilép a trafikból, átvág az úttesten, siet a Café Florenzbe. Öt lépésnyi távolságból egy úr integet felé, ujjával hívogatja s kacsintgat is hozzá... A ravaszkás urat - azonban nem ismeri. A rend kedvéért hadd jegyezzük meg, hogy e derék ember író, van tehát gyakorlata önmaga s a világ megfigyelésében, és ez némi garanciát ad munkája hitelét illetően is. Máskülönben foglalkozásának nincs köze a föladat lényegéhez, némi rutinnal bárki megoldhatná. Az idegen integet és ravaszkásan hunyorog. - Maga intelligensnek látszik mondja a derék embernek, és egész arca üdvözülten mosolyog. - Segítsen! Mondja meg őszintén, megjelenhetek-e ilyen állapotban a bíróság színe előtt? - Hogyan? Az idegen úr felemelt mutatóujjal tántorog, arca vidáman és boldogan csillog. - Egyszerűen... ilyen állapotban odaállhatok...
