Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

A kisfiú bűne Első és egyetlen megjelenése: Szabadság (Kassa) 1921. márc. 27. 63. sz. Húsvéti mell. 2-5. - Kézirata nincs. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: A vidéki környezet ellenére ez az elbeszélés is az író családi élményeihez kapcsolódik. Az apa és anya közti - anyagi természetű - súrlódásokat (amelyekről Déry a Börtönnapok hordaléká/w/7 is említést tesz: Bp. 1989. 26.) ehelyütt az anya hűtlenségének a motívumával is kiegészíti. A családi hagyomány szerint a mamának ugyanis tartós kapcsolata volt dr. Liebermann Leó orvosprofesszorral; ő állítólag az író öccsének, Georginák az apja. - E kérdés a későbbiekben is foglalkoztatta Déryt. Újraírja az ötvenes évek végén papírra vetett Regénytöredékééctf (Id. Holmi 1995. szept., 9. sz. 1253-1272.) s ezt megelőzően - a már jelzett áttételen keresztül (Id. A kisfiú éhes bevezetőjét) - A befejezetlen mondta/w/7 is. A Regénytöredék bevezetőjében tévesen állítottuk a szövegről, hogy az a harmincas években keletkezett. Időközben előkerült a töredék elejének a kézirata, amelyet az író 1960 karácsonyán Egri Péternek ajándékozott - azzal a felvilágosítással, hogy e művét 1957-ben, a börtönben írta. Ld. Egri Péter: Az „Elbeszélés" mint előjáték. Déry Tibor estéje. Holmi 1997. okt., 10. sz. 1355-1368. Az Elbeszélés szövegét a Holmi 1012. számai közölték. A

kisfiú iskolából jövet az országúton lődörgött. Az út mentén ringó nyárfák nőttek a rezgő kék égbe, sebes körökbe csavarodva szállt a por. Fütyülve rohant a szél, magasba csapódott a por, szeme-szája porral telt meg, por ugrándozott a nevető fák törzse körül. Prüszkölt a kisfiú, nyomta, dörzsölgette szeméből a piszkot, hátat fordított a szélnek, mérgesen toporzékolt. De lába újabb port vert fel s erre elnevette magát. Szeme egyszerre kitisztult, utána vetette magát egy előtte mókázva karikázó porfelhőnek. Ha! az ördög szekere! Szaladt utána előre kapkodva, hogy megfogja; most gyorsan lehajolt, hisz utolérte már, de elállt a szél, szétmállott a tünemény, egye meg a fene az ördögöt. - Jaj! - állt meg lihegve. Egy kicsit még nevetett, aztán hazafelé fordult, lassan bandukolt előre. Kis, színes matricákkal teleragasztott iskolatáskáját