Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Az égő tetőn Első megjelenése: Panoráma (Bécs) 1922. jon. 22. 4. sz. 1617. Utánközlései: Petőfi Naptár 1923. közönséges esztendőre. (Szabadka, 1922.) 73-76., és Híd (Újvidék) 1994. okt./nov. 10-11. sz. 637-640. A Panoráma szövegét közöljük - az ultima manus elv ellenére. A naptárt kiadó Bácsmegyei Napló című napilappal ugyanis az író ekkor még nem állt közvetlen kapcsolatban, s így nem láthatta a korrektúrát. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Nincs filológiai bizonyítékunk rá, de - ismen'e Déry ifjúkori vonzódását a képzőművészethez s ezen belül az olasz festészethez - valószínűnek látszik, hogy az elbeszélés egyik indítéka Francesco Guardi döbbenetes képe a S. Marcuola-i olajtároló melletti tűzvészről. Reprodukcióját számos albumban viszontláthatjuk. Az elbeszélésben említett Zögernitz cukrászda nevét Déry valószínűleg a XIX. kerületi Döblinger Hauptstrassen lévő Casino Zögerlitztől (Id. Wien-Bécs és környéke. Panoráma útikönyvek IX. Bp.-Wien, [1928?] 150.) kölcsönözte. Feltételezésünket alátámasztani látszik a körülmény is, hogy Déry és felesége a bécsi emigrációban a Pyrkergasse 13-ban lakott, amely az említett Döblinger Hauptstrasse egyik mellékutcája volt. E

gy pillanatra megállt a keskeny csigalépcsőn s lélegzetét visszafojtva bámult ki a repedt, pattogzó ablakon. Lábai alatt, a pince felszakadt öbléből sűrűn tört ki a fűst, gyors, hatalmas hullámokkal emelkedve az akna tetőnyílása felé; a lépcső vaskorlátja már oly forró volt, hogy el kellett eresztenie, mert égette markát s vastag cipőtalpán is átsütött már a tüzes lépcsők heve. A füst tört. rohant felfelé, már ismét mellének csapódott, már tüdejébe szúrt keserű vastükkel s véres buborékba dagadt szemei elé; lent, mélyen a pincében pukkanva repedt meg egy kazán s a felszálló vas- és téglatörmelékek úgy verték a lépcsők alját, mint jégeső kongó bádogtetőket ... előre, előre, nem szabad megállnia, nem szabad pihennie, mert lángot kap a talpa, agyonlövi a kazán, megég eleven testtel. Szuszogott s orrát befogva tovább rohant a lépcsőn. Szűk, alig méternyi széles aknán vezetett felfelé az út; a piszkos falon egymástól emeletnyi magasságban apró ablakok nyíltak, derengő fényt eresztve